Az 1956-ban készült freskót 3 millió forintból állították helyre, közel kétszázan járultak hozzá anyagilag a restauráláshoz.
Ma délelőtt ünnepélyes keretek között adták át a Meszesi Általános Iskola falát már 1956 óta díszítő bányász-freskót. Ahogyan korábban a PécsMa is megírta már, tavaly ősszel kezdődött meg a műalkotás restaurálása, amelyet a meszesi iskola korábbi diákjai, tanárai által alapított Meszesért Egyesület finanszírozott. A munkához szükséges 3 millió forint adományokból jött össze, közel kétszázan járultak hozzá a munkához anyagilag.
– Pécs a bányászatnak köszönhetően lett olyan nagy város, mint amilyennek ma ismerjük – mondta ünnepi beszédében Téliné Nagy Emese, az iskola intézményvezetője. – Valószínűleg a mi iskolánk ma nem is létezne, ha a bányaipar akkor nem virágzott volna. Ez a freskó intézményünk szerves részét képezi, hiszen abban az évben, 1956-ban született meg a mű, amikor maga az iskola is megépült.
A Soltra Elemér és Gádor Emil alkotta mű felújításában elévülhetetlen érdemei voltak Szabó Antalnénak, a Meszesért Egyesület kuratóriumi elnökének, hiszen ő és az egyesület gyűjtötte össze a munkához szükséges 3 millió forintot. A felújítást Czakó Ferenc, elismert pécsi restaurátor végezte tavaly ősszel, három hónapon át dolgozott rajta.
Nyőgéri Lajos, Pécs alpolgármestere köszöntőjében felidézte bányász édesapja emlékét, kiemelve, hogy a freskót figyelve visszaköszönnek a saját gyerekkori élményei, ahogy munkába menet előtt a bányászok elköszöntek az otthoniaktól, nem tudva, hogy visszatérnek-e.
– Ez a freskó egy fantasztikus kincs – mondta Nyőgéri. – Hiszen térben és időben egymástól távol lévő embereket hozott ma itt össze, megmozgatott olyan embereket, akik egykor itt tanultak, akik most is itt tanítanak, és azokat, akik a bányász társadalom hagyományát örökítik tovább. Már csak ezért is nagyon fontos volt renoválni ezt a műalkotást.
Az eseményen Hoppál Péter, pécsi országgyűlési képviselő is felszólalt, aki párhuzamba állította a városrész egykori fényének elhalványulását a freskó állapotának romlásával.
– Ahogyan a freskó az évtizedek során elkezdett kopni, és elvesztette a színeit, úgy a meszesi városrész is kopott és elveszítette a színeit – élt a hasonlattal Hoppál. – De ahogy sikerült egy alapítványnak a zászlajára tűzni, hogy nem jó ez így, és újjáéledhetett a freskó, úgy talán észrevehetjük a városrész megújulásának az esélyét is ebben.
A résztvevők közül mindenki kiemelte Szabó Antalné érdemeit, ő maga azonban inkább arra hívta fel a figyelmet, hogy egy nagyon széleskörű összefogás tette lehetővé azt, hogy a freskó ismét régi féynyben tündökölhessen. Az egész munkát pedig az azóta már elhunyt Lőrincz Tamásnak ajánlotta, akivel annak idején közösen indították el a Meszesért Egyesületet.
