Vádat emelt Biszku Béla egykori magas beosztású MSZMP-politikus, belügyminiszter ellen az ügyészség.
A Budapesti I. és XII. kerületi Ügyészség vádiratot nyújtott be B. Béla ellen a „nemzeti szocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása” bűntette miatt – tájékoztatta Skoda Gabriella, a Fővárosi Főügyészség szóvivője csütörtökön az MTI-t.
Hozzátette: a vádirat lényege szerint B. Béla egy 2010. augusztus 4-én közzétett televíziós műsorban nagy nyilvánosság előtt a kommunista rendszer bűneit jelentéktelen színben tűntette fel – közölte a szóvivő. Az eljárást a Budai Központi Kerületi Bíróság folytatja.
Biszku Béla tavaly augusztus 4-én a Duna Televízió Közbeszéd című műsorában az 1956-os forradalmat ellenforradalomnak, nemzeti tragédiának mondta. Az egykori belügyminiszter úgy fogalmazott: elszenvedője volt a Rákosi-rendszernek és az általa máig ellenforradalomnak tekintett 1956-os eseményeknek, amelyek idején az angyalföldi pártbizottság titkára volt.
„Nem akartam belügyminiszter lenni” – jelentette ki Biszku Béla, szavai szerint azonban a Politikai Bizottság döntése után „nem volt fellebbezési lehetőség”, így övé lett a pozíció, négy miniszteri éve alatt pedig „a közbiztonság helyreállt az országban”. A forradalom utáni megtorlásokról azt mondta: „akik a rendszer ellen vétettek, azok felelősségre vonását a rendszer kezdeményezte”.
Saját szerepéről szólva úgy fogalmazott: politikai vezető volt, a megtorló ítéleteket – köztük a halálos ítéleteket – nem ő hozta. Tagadta, hogy a büntetőeljárásokba beavatkozott, így azt is, hogy kifogásolta „a fizikai megsemmisítések” alacsony számát, ugyanakkor elmondta, hogy a forradalom után indult eljárásokat nem tekinti koncepciós pereknek, mert azok szerinte „elkövetett cselekmények miatt” indultak.
„Rettenetesen sajnálok minden embert, akinek az életét elvették vagy megcsonkították” – mondta azzal kapcsolatban, hogy a róla készült dokumentumfilmben Nagy Imrével kapcsolatban úgy fogalmazott, „megérdemelte a sorsát”. A megtorlásokért nem kért bocsánatot. Nyugdíjazásáról elmondta, hogy ő kezdeményezte, mivel több ügyben nem értett egyet Kádár Jánossal, akit „a huszadik század legnagyobb politikai egyéniségének” nevezett.
Biszku Béla a Duna Televíziónak adott nyilatkozatában cáfolta azt a híresztelést, miszerint több mint hatszázezer forint a nyugdíja. Mint mondta, 240 ezer forintos ellátást kap. Hozzátette: 1989-ben nem félt, nem volt félnivalója, mivel korábban „a nép érdekeit” szolgálta. A korábbi belügyminiszter a tavaly róla készült dokumentumfilmről azt mondta, hogy a film kizárólag a készítők – a Mandiner két újságírója, Novák Tamás és Skrabski Fruzsina – politikai véleményét tükrözi, mivel a vele folytatott beszélgetésből „önkényesen kiragadtak részleteket”, annak teljes szövegét azonban nem hozták nyilvánosságra.
A Duna Televízió műsora után két nappal a Jobbik egyik politikusa bejelentette, hogy a kommunizmus bűneinek nyilvános tagadása miatt feljelenti Biszku Béla egykori belügyminisztert. Pár nappal később a BRFK nyomozást indított a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása bűntett elkövetésének gyanúja miatt az egykori magas rangú MSZMP-politikus ellen.
Biszku Bélát feljelentették emberiesség elleni bűncselekményért is. A Magyar Nemzet december 1-jén számolt be arról, hogy felterjesztették a Legfőbb Ügyészséghez Biszku Béla ügyét, miután a Fővárosi Főügyészség október végén e tárgyban elutasította a feljelentést. Az eljárást Gellért Ádám jogi tanácsadó kezdeményezte. Beadványa szerint a Kádár-rendszer belügyminisztere, az állampárt Politikai Bizottságának tagja felelőssé tehető azért, hogy Maléter Pált, Szilágyi Józsefet, Gimes Miklós és Nagy Imrét 1958 nyarán koncepciós eljárásban halálra ítélték, majd kivégezték.
Az 1921-ben született Biszku Béla belügyminiszterként az 1956-os forradalmat követő megtorlások egyik irányítója, 1961-től két éven át miniszterelnök-helyettes, majd 1978-ig az MSZMP KB titkára volt. Az elmúlt húsz évben nem adott interjút, és tavaly nyáron először állt a nyilvánosság elé az után, hogy a mozikban júniusban bemutatták a róla szóló, Bűn és büntetlenség című dokumentumfilmet. A „nemzeti szocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása” bűntett három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható.
