Vasárnap eldől, kap-e Orbán Viktor újabb négy évre bizalmat a magyar választóktól vagy egy teljesen új korszak kezdődik. Mellár Tamás országgyűlési képviselő, a Baranya 1-es körzet ellenzéki képviselőjelöltje szerint a választás tétje az, hogy kelet vagy nyugat felé fordul az ország. Interjú.
Fontos mondatok az interjúból:
- „A fiatalok és a bizonytalanok látják azt, amit a Fidesz-szavazók nem akarnak: ennek a háborúnak az igazi arcát.”
- „Ha Orbánék maradnak, akkor ez a stabilizáció húsba vágó megszorításokkal fog járni.”
- „Ha mi nyerünk, számunkra ezek a források megnyílhatnak, ez magyar állampolgáronként másfél millió forintot jelent, összesen 15 ezer milliárdot.”
- „Azt a hatalmas mennyiségű forrást, amit az Európai Unió biztosított, Orbánék nem arra a célra használták, amire kellett volna. Nem technológiai megújulásra, nem szerkezetváltásra, vagy modernizációra, hanem az impotens nemzeti oligarchák, egy új burzsoázia létrehozására és kitömésére, amelynek nincsenek exporttermékei és alacsony a hatékonysága. Ennek a nagyon szűk rétegnek pedig fő feladata a hatalom és a hatalomban maradás finanszírozása.”
- „Palkovics miniszter azt mondta, a modellváltásra azért van szükség, hogy az egyetemek függetlenek legyenek a mindenkori kormányzattól, minisztériumoktól. Ehhez képest a PTE-t irányító alapítvány kuratóriumának elnöke Palkovics miniszter államtitkára, beosztottja.”
- „Ez a Fidesz-féle pénzosztási rendszer a két világháború közi Magyarországot, az uram-bátyám világot idézi, nem a 21. századi Európát.”
– A közvélemény-kutatások hibahatáron belüli Fidesz-vezetést mutatnak, de a Fideszt hagyományosan felülmérik, így volt ez többek között 2019-ben is, amikor a fővárosban és számos nagyvárosban nagy ellenzéki győzelem született. Hol fog eldőlni ez a választás? Min fog múlni egyik vagy másik tömb győzelme?
– A közvélemény-kutatásokat fenntartásokkal kell kezelni, nagy a hibahatár, elsősorban a rejtőzködő szavazók miatt, akiknek a megoszlása nem egyenletes a két tábor között. Nagy csata lesz, de most végre van esélyünk nyerni. Két döntő tényező lesz. Az egyik, hogy mennyire tudjuk megszólítani a bizonytalan szavazókat, meg tudjuk-e győzni őket, hogy most van igazán tétje a választásnak. A két oldalnak az orosz rezsimhez való viszonya például világosan megmutatja, mekkora tétje van. Itt most egy hosszú távú elköteleződésről van szó, arról, hogy az ország kelet vagy nyugat felé fordul. A másik, ami eldöntheti a választást, a fiatalok nagyarányú részvétele. Talán most először fordult elő – és ezt az előválasztás második fordulója pontosan megmutatta –, hogy sikerült megszólítani a fiatalokat, ami elsősorban Márki-Zay Péternek köszönhető. Ha a bizonytalanok és a fiatalok döntő többsége ránk szavaz, le tudjuk váltani ezt a kormányt.
– A háború erősen átalakította az utolsó hetekre a kampányt, de nem úgy tűnik, hogy érdemben befolyásolta volna egyik vagy másik oldal támogatottságát. Hogy látja, lehet hatással a háború a választás eredményére?
– Igen, bár a Fidesz táborában nem okozott változást. Abban viszont biztos vagyok, hogy a fiatalok és a bizonytalanok látják azt, amit a Fidesz-szavazók nem akarnak: ennek a háborúnak az igazi arcát. Hogy népirtás folyik, lőnek iskolára, kórházra, lakóházakra, és hogy az ukránok egy hősies honvédő háborút vívnak. Ezt a kormánymédia nem így mutatja be. Van itt továbbá egy másik, a háborúval összefüggő nagyon fontos kérdés is, mégpedig az, hogy mi lesz a gazdasággal.
– Az orosz–ukrán háború sok szakember szerint olyan gazdasági válságot okoz rövidesen, amilyet még nem láttunk. A magyar kormány a választások közeledtével alaposan kiköltekezett, az államháztartási hiány az egekben. Milyen intézkedések várhatóak az új kormánytól ezen a téren? Megszorítások következnek?
– Bármilyen kormány is jön, annak legfontosabb feladata a gazdaság stabilizálása lesz. Lassan már kétszámjegyű az infláció, és nem lehet fenntartani a nyolcvan százalék feletti államadósság-GDP-hányadost sem. Mindenképpen egy antiinflációs, stabilizációs politikára van szükség. Hogy ez a politika megszorító jellegű lesz vagy sem, az nagyban függ attól, hogy a következő kormány milyen forrásokhoz fog tudni hozzájutni. Ebből a szempontból nagyon fontos a választás eredménye. Ha Orbánék maradnak, akkor ez a stabilizáció húsba vágó megszorításokkal fog járni, tudok például olyan, az illetékes minisztériumban készülő tanulmányról, ami 30 százalékos áfával és az energiaárak drasztikus emelésével számol. Nekik nem lesz más lehetőségük, mint a megszorítás, mivel az európai uniós forrásokat nem fogják tudni lehívni, ezt az EU világossá tette. Kap majd az ország valami kompenzációt azért, mert befogadunk ukrán menekülteket, de a helyreállítási pénzekhez nem fognak tudni hozzáférni. Ha mi nyerünk, számunkra ezek a források megnyílhatnak, ez magyar állampolgáronként másfél millió forintot jelent, összesen 15 ezer milliárdot.
Ha ezek a források megnyílnak és elkezdünk csatlakozni az eurózónához, ami további stabilitást jelentene, akkor sokkal könnyebben megússzuk majd a szükséges gazdasági stabilizációt. Aztán majd azon a bázison lehet megkezdeni a felemelkedést.
Van viszont itt egy nagyon fontos trend, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. A pandémia és a háború okán is egy nagyon komoly átalakulás megy végbe a világgazdaságban. Ez legalább olyan mélységű átalakulás, mint ami a hetvenes évek olajválsága nyomán kezdődött. Az energiafaló szektorok helyett energiatakarékos technikák, technológiák felé fordult figyelem. Akkor indult el a mikroelektronikai forradalom, ami a 80-as és 90-es években teljesedett ki. Most hasonló a helyzet. Új energiaplatformok jönnek létre, a megújuló energiák állnak a középpontban, új lesz a világgazdaság munkamegosztási rendje is, mert kiderült, hogy az eddigi mennyire sérülékeny. A harmadik világba kivitt termelés egy része visszatérhet, ami erősítheti az itteni dolgozók helyzetét és megerősítheti a középosztályt, cserébe viszont drágábbak lesznek a termékek, ami átalakíthatja a fogyasztást, és lassíthatja a gazdasági növekedést. Ezt a hatalmas átalakulást a technológiában, energiaplatformokban, szállításban, információáramlásban nevezik negyedik ipari forradalomnak. Ebből a szempontból is fontos, milyen kormány alakul a választások után, hogy felismeri-e ezt a kihívást, elindul-e ezen az úton vagy sem. Az elmúlt 12 évben azt lehetett látni, hogy azt a hatalmas mennyiségű forrást, amit az Európai Unió biztosított, Orbánék nem arra a célra használták, amire kellett volna. Nem technológiai megújulásra, nem szerkezetváltásra, vagy modernizációra, hanem az impotens nemzeti oligarchák, egy új burzsoázia létrehozására és kitömésére, amelynek nincsenek exporttermékei és alacsony a hatékonysága. Ennek a nagyon szűk rétegnek pedig fő feladata a hatalom és a hatalomban maradás finanszírozása.
– Számos magyar önkormányzati vezető szerint az önkormányzatok egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, egyre kisebb a szerepük és egyre kiszolgáltatottabbak, mivel feladatokat és forrásokat vont el tőlük folyamatosan a kormányzat az elmúlt 12 évben. Az új kormánynak – legyen az bármilyen „színű” – lesz-e tennivalója Ön szerint az önkormányzatisággal, az önkormányzatok finanszírozásával?
– Rengeteg tennivalója lenne. Az önkormányzatok finanszírozásánál vissza kell állni arra, hogy a nekik rendelt feladatokhoz a szükséges forrás is biztosítva legyen. Orbánéknak az a trükkje, hogy a források visszafogásával szándékosan kiszolgáltatott helyzetbe hozza az önkormányzatokat, akiknek kuncsorogniuk kell plusz forrásokért, a kormány meg vagy ad vagy nem ad, jellemzően inkább a vele azonos színű önkormányzatoknak ad. Ez a falvaknál különösen így van. A papíron általában független polgármesterek is a helyi fideszes kiskirályoktól függnek, aki csak akkor biztosít számukra fejlesztési forrásokat, ha az ő politikai céljait segítik helyben. Olyan finanszírozási rendszert kell kialakítani, ami az önkormányzatok felé semleges, és nincsenek pártpolitikai céljai. Fontos lépés lenne, ha az önkormányzatok visszakapnák azokat a helyi feladatokat és funkciókat, amiket Orbánék elvettek tőlük, hiszen helyből sokkal jobban láthatók a problémák és azok megoldási lehetőségei is. Az önkormányzatoknak fel kell készülniük arra – és a pécsi tapasztalatom szerint már készül erre –, hogy közvetlen uniós források nyílnak meg számukra.
– 2017-ben a pécsi önkormányzat gyakorlatilag csődbe ment, tízmilliárdos kormányzati segély mentette meg. A 2019-ben felállt új önkormányzat eddig rendben fizette a törlesztőrészleteket, de most azt szeretnék kérni a kormánytól – és ennek érdekében aláírásgyűjtést is indítottak –, hogy biztosítson az idei részletre hitelmoratóriumot, illetve hogy adják vissza, amit elvettek Pécstől, például a gépjárműadót. Mit gondol erről az akcióról? Mit gondol a pécsi önkormányzat elmúlt két és fél évéről?
– Az aláírásgyűjtéssel egyetértek, az indulásánál is ott voltam. A forráshiány miatt, végső megoldásként nyúlt ehhez az eszközhöz az önkormányzat, hogy azokat a pénzeket, amiket önhibáján kívül veszít és veszített el, legalább részben visszaszerezze. Ha nem sokadik Orbán-kormány, hanem első Márki-Zay-kormány lesz, akkor az biztosítani fogja az önkormányzatok normális működésének feltételeit. Az önkormányzat elmúlt két és fél évét szinte teljes egészében a pandémia határozta meg, ami negatívan érintette a várost és annak költségvetését, a csökkenő bevételek és a kormányzati elvonások miatt. A városvezetés a nehézségek ellenére meglátásom szerint elkötelezett abban, hogy a külföldi tőkét idevonzza, a helyi kisebb cégeket pedig helyzetbe hozza, a Déli Ipari Park benépesülése például jó példája ennek a kettős törekvésnek.
– A kormányközeli személyek által irányított alapítványnak kiszervezett Pécsi Tudományegyetem kulcsszereplője a helyi gazdaságnak. Hogy látja az intézmény jövőjét, úgy is mint annak professzora?
– Ha nem lesz kormányváltás, az semmi jóval nem kecsegtet, mivel olyan káderek kerültek be a legfőbb vezető testületbe, akik szinte kivétel nélkül kormányközeliek, ráadásul többüknek a szakértelme is erősen megkérdőjelezhető. Kétlem, hogy tudnák, milyennek kell lennie egy modern egyetemnek, hogy hogyan lehetne az innováció irányába igazán nagy lépéseket tenni. Ehelyett a legfontosabb az volt, hogy a politika jó masszívan be legyen csatornázva az intézménybe. Palkovics miniszter azt mondta, a modellváltásra azért van szükség, hogy az egyetemek függetlenek legyenek a mindenkori kormányzattól, minisztériumoktól. Ehhez képest a PTE-t irányító alapítvány kuratóriumának elnöke Palkovics miniszter államtitkára, beosztottja.
– Gyakran támadja azzal a Fidesz és médiája, hogy nem elég aktív, hogy nincs lobbiereje. A Bahír azt írja, 112 alkalommal szólalt fel a parlamentben, 10 és fél órát beszélt összesen, Hoppál Péter 21 alkalommal szólalt fel, és mindössze 2 óra 16 percet beszélt az elmúlt négy esztendőben. Az Ön jelenlegi ellenfele, Kővári János 2010 és 2014 között volt a Fidesz országgyűlési képviselője, abban a ciklusban 77 alkalommal szólalt fel, 4 óra 33 percben. Egy képviselő persze nem csak a parlamentben dolgozik. Mit gondol erről a fideszes vádról?
– A Fidesz-kormány azt csinálja, hogy az adófizetők pénzéből az adott helyi képviselők számára biztosít egy bizonyos keretet, akik helyben úgy adják elő, mintha az ezekből megvalósuló fejlesztéseket ők járták volna ki. „Cserébe” viszont a parlamentben nem szólalnak fel, azt sem tudják, milyen törvényeket szavaznak meg, szavazógépként működnek. Ellenzéki helyzetből elég nehéz a kormánytól forrást szerezni, ennek ellenére több alkalommal megpróbáltam, például a helyi közösségi közlekedés számára, de természetesen minden alkalommal leszavazták az indítványaimat. Ez a Fidesz-féle pénzosztási rendszer a két világháború közti Magyarországot, az uram-bátyám világot idézi, nem a 21. századi Európát. Ráadásul bebetonoz egy egypártrendszert, hiszen látszólag csak azt érdemes megválasztani, aki kormányközeli. Pedig az országgyűlésben az ország valódi problémáiról kellene beszélni, és képviselni a helyi közösség igazi érdekeit.
(Interjúsorozatunkban terveink szerint a választásig megszólal még Szakács László, Hoppál Péter és Kővári János is.)
