A pécsi vasútállomáson minden nap több alkalommal láthatunk bevándorlókat, akik ugyan nem maradnak sokáig a városban, de ettől még nem feltétlenül egyszerű a sorsuk Pécsett.
Július elején kezdtek el szállingózni Pécsre a menekültek, akkor viszont sokan még azt gondolták, hogy a városba csak betévedt az a 30 afganisztáni, akik a vasútállomás előtt üldögéltek. Azóta viszont naponta érkeznek a menekültek az állomásra, a városban azonban nem maradnak, mennek ugyanis tovább egyből.
[youtube url=”https://www.youtube.com/watch?v=gpE17m5Vb3o” width=”650″]
Csupán néhány órát töltenek Pécsett azok a pakisztáni menekültek is, akikkel a vasútállomás melletti rögtönzött ellátóhelyen találkoztunk. Addig maradnak, amíg lezajlik a menedékkérői regisztrációjuk.
Ahogy legtöbb sorstársuk, úgy ők is Csongrád megyében lépték át a magyar zöldhatárt, onnan pedig buszokkal és vonatokkal szállították őket Pécsre, hogy itt intézzek el a szükséges papírmunkákat. Erre pedig azért van szükség, mert a szegedi menedékjogokkal foglalkozó hivatal a rendkívüli migrációs helyzet miatt túlterhelt, a menedékjogi kérelmeket pedig 24 órán belül szükséges rögzíteni.
Mirza Rjasif pakisztáni menekült lapunknak elmondta, hogy ő és körülbelül 20-25 társa azért jöttek el Pakisztánból, mert a Talibán könyörtelenül feldúlta az országot, lebombázta az összes tömegközlekedési lehetőséget, korlátozza az úti okmányok kiadását, mindezekből pedig egyértelműen következik, hogy az országban – noha a háborúknak vége – se pénz, se munka, se ember nem maradt, mondta.
Umar Farook is hasonló véleményen van, aki rövid magyarországi tartózkodása után Ausztrián keresztül Franciaországba szeretne utazni, természetesen azért, hogy dolgozhasson.
Bárkit megkérdeztünk, mindenki ugyanazt mondta: akármilyen munkát elvállalnak, csak dolgozhassanak, küldhessenek haza pénzt családjuknak, és egy boldogabb életet élhessenek. Magyarországról pedig – ugyan csak pár napot vannak itt – azt mondták, hogy nagyon szép helynek tartják, és nagyon kedvesek itt az emberek. Görögországban például sokkal kevésbé érezték biztonságban magukat.
A hely egyébként, ahol a pécsi menekültek várnak, a MÁV egy utasforgalom elől elzárt területe, itt a pakisztániak – és ott jártunkkor még egy szíriai család – pihenhetnek, és használhatják a nekik odaállított toi-toi vécéket.
Ha viszont elered az eső, a föld alattuk mocsárrá változik, a fürdési lehetőségek pedig egyelőre nem kifejezetten megoldottak. A közeli közkutat használják tusolásra, ivásra, hajmosásra.
Szerencsére pécsi önkéntesek segítik a menekülteket, szendvicseket, arab süteményeket, gyümölcsöket, péksüteményeket osztanak nekik, de több leterített pokrócon használt ruhák és cipők közül is válogathatnak. A pakisztániak ugyanis hat hónap utazás alatt elnyűtték mindenüket. A menekültek gyerekeire is gondoltak, nekik különböző játékokat is adnak.
