Bernd Storck és a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) közös megegyezéssel szerződést bontott, így a német szakember a szövetségi kapitányi és a sportigazgatói posztról is távozott.
Sipos Jenő szóvivő közölte, az elnökség kedden felkérte Csányi Sándor elnököt, hogy tárgyaljon a szövetségi kapitányi jelöltekkel. Hozzátette, az is elképzelhető, hogy a magyar válogatottat a novemberi két barátságos mérkőzésen ideiglenes szakvezető irányítja Luxemburgban, majd hazai pályán a vb-résztvevő Costa Rica ellen.
Storckot 2015 márciusában nevezték ki sportigazgatónak, majd júliusban szövetségi kapitánynak. Irányításával a válogatott nyolc győzelem mellett hétszer döntetlent ért el és tízszer kikapott, kijutott a tavalyi Európa-bajnokságra, ahol nyolcaddöntőbe jutott, de a vb-selejtezőkön a vártnál gyengébben szerepelt. Andorrától csúfos, történelmi vereséget szenvedett a csapat, a szintén amatőr focistákból Feröer ellen csak nyögvenyelősen sikerült legutóbb nyerni, 30 éve nem volt ilyen gyenge a csapat a vb-selejtezőkön.
A Mecseki Srácok.blog már egy éve, bőven az andorrai szégyen előtt figyelmeztetett arra: Storcknak mennie kell, mert munkája köszönőviszonyban sincs a PR-jával. Ugyanakkor kérdés, hogy a magyar labdarúgók teljesítménye vajon egy másik vezetőedzővel más lesz-e, de az is, Storck mint sportigazgató milyen munkát végzett, hiszen az ő kezében volt a magyar foci fejlődése is.
Storckék és a mókusok: klassz a PR-juk, de a valóság más, s talán már Dárdai is bánja
„Igen, igen. Feledhetetlen volt az oslói 0-1, meg a pesti 2-1. Ott tomboltunk a Groupamában. Varázsoltak a fiúk valami szépet, és indulhatott az utazás.
Igen, igen. Feledhetetlen volt az Eb. Az osztrákok legyőzése, a derbi a derék izlandiakkal, meg persze a csodálatos iksz a portugálokkal. Akkor senki nem törődött azzal, hogy úristen, úristen, mekkora mákunk is volt mindhárom meccsen, s az éjjel még a belgák elleni zakóval sem ért véget. Fellaini haja mindent elbírt.
Akkor még csak keveseknek tűnt fel, hogy a Dárdai Pál ajánlására a magyar válogatottat, sőt valamennyi korosztályos csapatot irányító Storck kapitány körül egyre fogy a levegő. Akiknek meg igen, azok nem szóltak, és nem szólnak azóta se.
Mint amikor bejön egy bazi nagy medve a szobába, csak éppen mindenki úgy tesz, mintha ott se lenne.
De attól még ott van.
A szűk szakma hónapok óta beszél arról (persze egymás közt, ahogy szokták), hogy Storck milyen minősíthetetlen stílusban bánt, bánik el a magyar edzőkkel, akiket úgy rúgott ki a korosztályos csapatok éléről, hogy a taknyukkal törölték fel a padlót, a válogatott korábbi, még Dárdai által választott segítőiről nem is beszélve.
Meg arról is megy a duma, szintén leginkább csak egymás közt, hogy magával a szakmai tudással is gondok lehetnek, lásd például, vajon miért nem sikerül beépíteni a csapatunkba a lengyel gólkirályt, miért kell alázni a padoztatással Bödét, mitől válogatott szintű focista például Korhut, miért nem lehet két csatárral támadni a harmatgyenge Feröer, de legalább a még náluk is vérszegényebb andorraiak ellen. (Na persze, nála az egész csapat támad, meg az egész védekezik – hagyjuk már, mert mindjárt a tolódásnál kötünk ki.)
És akkor arról még nem is szóltunk, ahogy mesterünk rendre leszólja a „magyar közeget”. Hogy milyen negatív. Még a hozzá intézett kérdések is. Nem is lehet így dolgozni.
Úgy látszik, arra azért elég jó ez a pocsék magyar közeg neki is, hogy a fizetését innen megkapja. Ja, Herr Storck?
Így, a szezon végén mindenesetre érdemes kicsit számot vetni mindezekkel is. Mert akárcsak a fészekfosztogató mókusokról, kapitányukról is kiderülhet, hogy bizony a nagyon menő PR köszönőviszonyban sincs a valósággal.”
