A Kolozsvár utca után a Király utcában is nyitott üzletet a Mennyei Rétes, ahol – nem vicceltek – tényleg mennyei rétest kóstolhatunk. A kézműves remeket készítő cég több mint egy évtizede nyújtja a rétest, lát el borászatokat, vendéglőket, idén pedig már a pécsi lakosságot is. A sütemény kézzel húzott, hagyományos technikával készül, és modernebb ízkombinációkkal társul, ám az íz nem minden! Tesztelő brigádunkkal ellátogattunk az új rétesezőbe.
Első tesztelő
Ahogy megérkeztünk a helyhez, a kirakat kicsit egybeolvadt a mellette lévő porcelán gyűjtemény kirakatába, alig vettem észre a bejáratot. A név, a logó és a dizájn jól el lett találva, magyaros motívumok alapján az igazi régi, házi rétesre asszociálhat a vendég.
Maga a hely nem túl barátságos. Belépve egy nagyon kicsi, és mégis üres hely fogadott minket. Egy lépcső vezet le az üzlet bal oldalán, ami a vendégek elől le van zárva, nem túl esztétikus megoldással. Se bent, se kint leülni nem lehet, a falról lehajtható, keskeny asztalkánál állva tudjuk elfogyasztani az ételt. Számomra ez volt a legkellemetlenebb meglepetés, és mivel leülni nem lehet, nincs illemhelyiség sem.
Az üzletben több helyen is szépen illusztrálták a kínálatot, de a külföldi diákok és turisták miatt célszerű lenne angolul is kiírni, hogy melyik ajánlat mit tartalmaz. Kapható a legkedveltebb ízekben rétes, valamint néhányféle burek. Mind a kettő nagyon gusztusosan néz ki, látszik, hogy nem sajnálták az alapanyagokat.
Kóstoltam káposztás, meggyes-grízes és túrós rétest is. Mind a három ízlett nekem, de az utóbbi kettő lehetett volna édesebb, talán így jobban emlékeztethettek volna a nagymamák által készített házi rétesre. A jövőben nem feltétlenül fogok ide visszatérni, mivel már tudom, hogy nem lehet egy kávé vagy épp limonádé mellett leülve megenni a finom rétest.
És bár nem feltétlen az olcsó kategóriába esik, drágának sem nevezném a rétesezőt.
Második tesztelő
Kétféle rétest kóstoltam, a káposztást és a túrós-meggyest. A káposztással nagyon elégedett voltam, a párolt káposzta tökéletes állagú volt (nem volt túl puha, de nem is volt ropogós), kellően sós és borsos, a töltelék nem volt kispórolva belőle. Egészen olyan volt, mintha a nagymamám készítette volna. A túrós-meggyes az én ízlésemnek kicsit lehetett volna édesebb, ízesebb, izgalmasabb ízvilágra számítottam a meggyel. Az állaga ettől függetlenül megfelelő volt, nem volt „elázva”, de nem volt túl kemény vagy darabos sem a túrós töltelék. Ugyan a sütemény nem kimondottan nagy adag, de 350 forint szerintem reális ár egy minőségi alapanyagokból készülő házi rétesért.
Harmadik tesztelő
Az almás rétes szinte tökéletes. A töltelékben kicsit még nagymamánk emléke is feldereng. Nem folyik, de nem is kell harapni az almát, a fűszerezése is rendben volt. A tészta is olyan, ahogy a nagykönyvben meg van írva: a külső kicsit ropogós, belül viszont puha és áthatja a töltelék íze. Mindennel együtt még egy kis cukrot azért elbírt volna.
Ár-érték arányban nagyon rendben van. Egy belvárosi üzletben, ami ráadásul ezzel a profillal rendelkezik, ugyanannyiért lehet rétesezni, mint bármelyik pékségben tucatáru jelleggel. Az sem zavaró különösebben, hogy nem lehet leülni és helyben megenni a sütit, mert állagánál fogva akár az utcán is gondtalanul elfogyasztható.
Negyedik tesztelő
A rétes tökéletes! A meggy az meggy, a túró túró, a rétestészta kívül ropogós, belül omlósan pazar ízélményt nyújt. Nincs túlcukrozva, és egy rétes egy embernek tökéletesen elég. Nálam csillagos ötöst kapott a süti, minden falaton éreztem, hogy nem kísérletezés, hanem anyáról lányára hagyományozott receptúráról van szó.
A helyiség azonban már közel sem annyira barátságos. Ha valaki desszertezni jönne, az nagyot fog csalódni, ugyanis leülni nem lehet, ebből kifolyólag pedig mellékhelyiség sincs. Ha hasonló profilú üzletet nyitnék, és tudnám, hogy csak elvitelre árulok a mennyei rétesből, inkább csak egy izgalmas motívumokkal feldíszített kiadóablakot bérelnék a belvárosban, de ez már csak szőrszálhasogatás.
Szerettem, máskor is betérek!
