Szerelembe esni jó, szeretni és szeretve lenni, azonban gyakran nehéz. Sokan csak hosszú idő és sok szenvedés után eszmélnek rá arra, hogy az egykor szerelemnek indult, felemelő kapcsolat nem más, mint egy érzelmi kínzókamra, ahol tettekkel vagy szavakkal bántalmaznak, és az egykori nagy érzéseknek sajnos már csak hűlt helyük van. Hogy jut egy kapcsolat idáig? A szerelem, ami eleinte annyira valódinak tűnt, miért rombol ilyen kíméletlenül? És hogyha így van, akkor miért olyan nehéz kilépni belőle? A mérgező kapcsolati függőségekről szól a Pécs Tv Lélektükör című műsora.
Érzelmi függés az, amikor egy párkapcsolatban mindkét fél arra vágyik, hogy a másik jóváhagyja, tisztelje, miközben a felek önmagukat nem képesek elfogadni. A folyamatos visszaigazolás keresése ilyen módon azonban nagy árat követel. Bár sok szó esik a kóros viszonyokról, ettől azonban nem lesz kevesebb a bántalmazó kapcsolódás, amelyek akár az egész életet képesek szétrombolni a benne élők személyiségével együtt.
„Régi kérdés a pszichológiában, hogy mi az, ami meghatározza a viselkedésünket, bizonyos személyiségvonások vagy pedig különböző szituatív tényezők. Nagyon rövidre zárva én azt mondanám, hogy is-is, tehát mindkettő. Nyilván benne van mindkét személy egyéni múltja, és benne van a kapcsolat dinamikája. Az pedig, hogy hogyan alakul, nagyon sok mindentől függ. Azt gondolom, az egy naiv elképzelés, hogy a jó kapcsolatban soha nincs semmiféle konfliktus. Az egészséges kapcsolatban tisztelik egymást, alapvetően a megoldást keresik konstruktív hozzáállással. Ezt persze időnként különböző szituatív tényezők befolyásolhatják, például különböző stresszes életesemények, amikor célszerű támogatni a másikat. De sajnos a mérgező párkapcsolatokban sokkal kevésbé van meg ez a dinamika, a kölcsönösség, az egymás segítése – ott, ha nem is rögtön az elejétől, de viszonylag gyorsan ki szokott alakulni egyfajta egyensúlytalanság, az egyik fél dominanciája, a másik függése, és aztán következnek a különböző problémás viselkedések. És aki érintett, az feltehetően egy múltból hozott csomag okán keveredett bele, vagy van benne és él benne. – magyarázta Dr. Nagy László, pszichológus a PTE Pszichológiai Intézetének adjunktusa.
A kapcsolatok jellemzően a szerelembe eséssel kezdődnek, amikor természetes, hogy a két ember más szemüvegen keresztül nézi nemcsak a partnerét, de az egész világot is. És bár ilyenkor lenne bölcs dolog észrevenni az esetlegesen mérgezőnek induló viszonyt, ebben a tudatállapotban ez teljesen esélytelen elvárás. Visszatérő kérdés, hogy mik lehetnek azok a figyelmeztetések, amelyek egyértelműen jelzik, hogy az adott dinamika mindenkinek a kárára van.
„A nárcisztikus személyiségnek sok összetevője van. Meg kell említeni, hogy létezik egy egészséges nárcizmus is, amit a hétköznapokban magabiztosságnak szoktunk nevezni. Ennek hiányában komoly nehézségek lehetnek az élet különböző területein, nem is feltétlenül a párkapcsolatban, de például a munka világában, tanulásban. Ám amikor ez a magabiztosság túlmegy egy határon, az mániákusságba, hatalommániába, kontrollmániába kezd átmenni. Ez mindenképpen egy figyelmeztető jel. Hivatalosan a nárcisztikus személyiségzavarnak fél tucatnyi kritériuma van, és ezek felének kell teljesülni ahhoz, hogy kimondhassuk, hogy problémás személyiséggel állunk szemben. Nem könnyű felismerni, mert az a bizonyos három tünet mindenkinél más lehet. Ami talán a leginkább kiugró, az a feljogosítottság érzés, amikor valaki úgy érzi, hogy neki több minden megengedhető, mint a másik félnek.” – hangzott el a műsorban.
A játszma ismert, nem véletlen kihez vonzódik a nárcisztikus ember, és ki vonzódik őhozzá – öntudatlanul.
„Ez egy játszma, amihez legalább ketten kellenek. A nárcisztikus személyek nagyon sokszor az attraktivitás alapján választanak. A nárcisztikus férfiak a partnerüket úgy tekintik, hogy minél csinosabb, vagy minél elegánsabb, annál inkább emeli az ő dicsfényüket is. Másik oldalról megközelítve viszont azt gondolom, hogy nagyon sok hölgy az ilyen magabiztos, domináns férfiakról úgy gondolja, hogy az élet más területén is sikeresek, tehát ez mindenféleképpen vonzó az elején. A kutatások szerint az ilyen kapcsolatokban a nárcizmus mértéke a döntő. A pszichopátia mértéke határozza meg, hogy mennyire lesz a kapcsolat bántalmazó, vagy negatív kimenetelű. Tehát önmagában a nárcizmus csak a dominanciáról szól, és ha másik fél nem lát semmi problémát az alávetettségben, akkor azt gondolom, hogy akár hosszabb távon is működhet ez a kapcsolat.” – mondta Dr. Nagy László.
Érzékeny téma a reakció, azaz, hogy a párkapcsolatban a másik fél hogyan viszonyul az őt ért elnyomáshoz. Másik lényeges kérdés, hogy meddig érdemes benne maradni a javítás reményében egy romboló kapcsolatban.
„Ha negatívan vagy agresszíven reagál a bántalmazott fél, akkor ez sokkal inkább a konfliktus elmérgesedése felé tart. Ugyanakkor, ha aláveti magát, akkor ez megint egyfajta feljogosítottság érzést ad a másiknak. Tehát nagyon nehéz azt eltalálni, hogy pontosan mi az a viselkedésmintázat, vagy viselkedésmód, ami a konfliktus elsimításához vezethet. És igen kérdés, hogy amikor már világossá válik, hogy ez egy bántalmazó kapcsolat, meddig érdemes a békét vagy a közös nevezőt keresni. Amikor az ilyen kapcsolatokból nehéz kiszállni, annak oka az egyén gyerekkori családi mintázataiban keresendő. Meg lehet figyelni azt is, hogy ha valaki kiszáll egy ilyen mérgező kapcsolatból, akkor egy ugyanilyen embert talál magának később. Tehát ez egy mókuskerék.” – magyarázta a szakember.
Kérdés, van-e kiút a nárcisztikus, tehát a patológiás személyiségzavarból? És van-e kiút a társnak, aki az alávetett szerepben él?
„A személyiségzavaroknál a legnagyobb problémát azt jelenti, hogy ők úgy gondolják, hogy nekik nincsen semmi problémájuk, tehát a másik fél a problémás. Ezért nagyon ritka az, amikor segítségért folyamodik nemcsak a nárcisztikus, hanem egy másik személyiségzavaros személy is. Ezáltal nyilván az esélye is nagyon kevés a változásnak. Azoknak, akik elszenvedői az ilyen kapcsolatoknak, lényegesen nagyobb az esélyük a változásra a szenvedésnyomás miatt. – mondta Nagy László.
A lélektani csapdák, amelyek között bolyongva a szeretetet keressük, sokszor az élet szétrombolásához is elvezethetnek.
„Érdekes kérdés, hogy kinek mit jelent a szeretet, a kapcsolat, az elköteleződés, akár a függés. Van, aki számára a függés egy kellemetlen állapot, van, aki erre vágyik, így akarja mélyíteni a kapcsolatot, és van, aki épp a függetlenségét akarja megőrizni. A mérgező kapcsolatban előkerülő problémákat nem valószínű, hogy az érintett saját maga meg tudja oldani. Sőt, van egy olyan veszélye is, hogy minél többet rágódik az ember rajta, annál inkább lehúzza ez az örvény, ez pedig depresszióhoz vezethet. Azt gondolom, hogy érdemes beszélni róla egy olyan emberrel, aki ki tudott mászni egy ilyen negatív szituációból, vagy szakmailag felkészült. Ami biztos, hogy ebből az örvényből is van kiút.” – hangzott el a Lélektükörben.
Gombár Gabriella
A teljes beszélgetés alább tekinthető meg:
