Bár már vége a karácsonynak, mégis érdemes kicsit időben is visszapillantani arra, hogy Baranyában nem csak a karácsonyfáról, az ajándékozásról, a nagy családi kajálásról szólt valaha ez az ünnep. A Pécs-környéki településeken ugyanis kifejezetten őrültségnek tűnő karácsonyi népszokások dívtak hosszú évtizedekkel ezelőtt. Némelyik viccesen hangzik ma már, némelyik pedig kifejezetten ijesztően.
Karácsonyi almaevés és meztelen baranyai nők ostorral
Számos baranyai kis faluban, főleg a Tolna megyéhez közeliekben élt egy-két igencsak furcsa karácsonyi népszokás. A megye határán élő nagylányok például karácsony este kimentek házuk kapujába és addig ettek almát, míg valakinek a hangját meg nem hallották. Jó, de miért? Nos, azért, mert azt hitték, hogy ha legényeknek, vagy férfiaknak a hangját hallják, az azt jelenti, hogy a jövő évben férjhez mennek. Ha viszont nők hangját hallották, az azt jelentette, hogy még várniuk kell az igazira. Egyszerűbb, de sokkal látványosabb hagyomány volt más baranyai falvakban az, hogy karácsony estéjén meztelen asszonyok ostorral háromszor körüldurrogtatták házukat, hogy azt ne szállják meg a jövőben a patkányok. Valljuk be, barátságosabb és szórakoztatóbb ez a megoldás, mint a patkányirtó kiszórása.
Babfőzelékkel kenegetni a teheneket
Nagytótfaluban parazsat tettek egy nagy vödörbe és azt az asztal alá tették, amivel bőséget szerettek volna hozni a ház lakóira. Ennél viszont sokkal érdekesebb az a diósviszlói karácsonyi szokás, melynek során szenteste babot és lencsét főztek össze, a kész főzeléket pedig rákenték az ökrök és a tehenek hátára, hogy azok kövérek, értékesek és szépek legyenek. Egy becefai ünnepi néphiedelem szerint pedig karácsonykor mindenkinek sült tököt kellett enni azért, hogy ne legyenek torokfájósak, ha pedig szerencsések szerettek volna lenni, szenteste egészen pontosan éjfélig égették a lámpát.
Némán rázni a gyümölcsfákat
Drávaszerdahelyen élt egy szokás, ami bőséges termést hozott – állítólag – az ott élőknek. Ehhez csupán arra volt szükség, hogy mikor karácsony estéjén harangozni kezdtek a templomban, a helyieknek ki kellett menniük a kertjükbe és szó nélkül meg kellett rázniuk a gyümölcsfáikat, majd még mielőtt a harangszó abbamaradt, vissza kellett sietniük a házukba. Ha lekésték ezt a határidőt, a fák a hiedelem szerint elszáradtak. A némaságnak is fontos szerepe volt: ha valaki beszélt a farázás közben, annak a fája állítólag férges lett.
Mákevő boszorkányok
Vásárosdombón a régi öregek úgy tartották, hogy a karácsonyi éjféli mise során megláthatja a boszorkányokat az, aki lucaszéket készít. Ezt a széket Luca napján kell elkezdeni kötni, nedves réten termő sás és csuhéféléből. Luca napjától kezdve pedig a széken minden nap csak annyit kell kötni, hogy az éjféli misére pont készen legyen. Aki ilyen lucaszéket kötött, annak egy zacskó mákot is kellett vinnie a templomba. Mikor a templomajtóhoz ért, le kellett ülnie az ajtón belül a székre és figyelnie kellett a templomba érkező asszonyokat, hogy melyiknek van szarva. Mert bizony, amelyik néninek szarva volt, az boszorkány volt! Oké, de minek a mák? Nos, a mise végén, miután a széket kötő és boszorkányokra leső vásárosdombóiak hazaindultak, a mákot el kellett szórniuk maguk után a földre, de úgy, hogy az egész a házukig elég legyen, mert a mákot a boszorkányok állítólag szemenként szedték fel, így pedig nem érték utol a mákszórókat és a lakásba már nem mentek utánuk, nem árthattak nekik.
Szabadon engedni a karácsonyi legyet
Diósviszlón karácsony estéjén a lányok csontot dobtak a kutyának és kiválasztottak egy legényt. Akinek a csontját a kutya előbb felkapta, annak a hagyomány szerint, a kiválasztott legény lett a vőlegénye. Hosszúhetényben pedig az a szokás járta, hogy karácsony estéjén az istálló ajtaját vagy küszöbét fokhagymával kell bedörzsölni, hogy állataik meg ne betegedjenek. Rózsafán a karácsony az állatvédelem nevében tellett, a helyiek hite szerint szerencsét hozott az, ha egy karácsonyi legyet elkaptak, bedugták azt a pénztárcájukba, az esti misén pedig szabadon engedték.
A halálról beszélő állatok
Kovácsszénáján nem szórakoztak, ment a karácsonyi ijesztgetés rendesen: karácsony és újév között ugyanis nem volt szabad babot vagy lencsét enni, mivel ellenkező esetben szerintük az új évben pontosan annyi gennyes kelés fogja ellepni őket, ahány szem babot vagy lencsét ettek a „tiltott időszakban”. Hasonló rémisztő mendemonda keringett Berkesden is, ahol karácsonykor éjfélkor állítólag emberi nyelven szólaltak meg az állatok, de kihallgatni tilos volt őket. Azért, mert az állatok mindig a hallgatózó halálát mesélték el.
Bodán azt tartotta egy régi néphit, hogy karácsony éjjelén semmiféle bőr ruha, vagy használati tárgy nem lóghat az akasztó szegeken, mert ennek az eredménye az, hogy elhullanak a háziállatok, azaz „szegre kerül a bőrük”.
Forrás: Dunántúli Napló archívum
