1956. október 23-án budapesti egyetemisták békés tüntetést kezdeményeztek az akkori kommunista pártvezetés és a szovjet megszállás ellen, amely még aznap estére fegyveres felkeléssé alakult. Bár a forradalom elbukott, a magyarság számára nagyon fontos esemény volt, ugyanis remény adott a magyaroknak a felszabadulásra, a szabadságra…
2018. október 19-e egy átlagos napnak tűnhet, de most mégis más volt.
Mindenhol öltönyben és nyakkendőben vagy matrózblúzban iskolába igyekvő diákokat láttam. A nap megszokottan zajlott egészen az ötödik óra végig. Ezután mindenki a díszterembe vonult a megemlékezésre. A zászlók bevitele után közösen elénekeltük a Himnuszt. A műsor első felében egy összefoglaló jelenetet láthattunk a 12.-es diákok előadásában az akkori politikai helyzetről és a forradalom kialakulásáról. A jelenetek után
Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról c. költeményéből hangzottak el részletek, melyeket teljes átéléssel adtak elő a versmondók.
Az ünnepély befejező részében egy színdarab bemutatására került sor. Az előadásban bírósági tárgyalásokat mutattak be, melyben három egyetemista és egy idősebb forradalmár könyörtelen halálra ítélését figyelhettük meg. Mindez nagyon jól demonstrálta számunkra a kor igazságszolgáltatását a megalapozatlan vádakat, az irgalmatlan ítéleteket.
A megemlékezés fő célja a tiszteletünk és köszönetünk kifejezése az ’56-os hősöknek, de ezenkívül van még egy igen fontos üzenete: az események felidézése mérvadó lehet számunkra, hogy a hazánkat meg kell védenünk, és tennünk kell az ellen, hogy hasonló helyzetek bármikor kialakulhassanak.
Grunda József Árpád
/10.E/
