Hogy is van ez? Mi a nő dolga? Az, hogy tartozzon valakihez? Vagy, hogy gyermekeket szüljön önmegvalósításból? Vagy találja meg azt a területet, amiben a legjobb és legkreatívabb? Kissé összezavarodtunk, ezért megkérdeztünk három pécsi nőt különböző szakterületekről, hogy ők mit gondolnak arról, mi is lenne a nők dolga.
Három különböző nő, három különböző tudományág jeles szakemberek – ők interjúalanyaink. S miért nem férfiakat kérdeztünk meg? Ne aggódjon senki, egy külön cikkben őket is megszólaltatjuk.
Dr. Temesi Erika családjogi szakjogász úgy kezdte a kérdésünkre adott válaszát, hogy akik nem értenek egyet Magyarország Alaptörvényének XV. cikk (3) bekezdésében foglaltakkal, vagyis azzal, hogy “A nők és a férfiak egyenjogúak”, azoknak talán szerencsésebb választás szűkebb körben megosztani a véleményüket. Temesi Erika szerint – aki egyébként mediátor és a pécsi Társak Tanácsadó Központ alapítója – egyéntől függ, hogy mi a nő dolga.
– Legyen mindenkinek saját döntése, hogy mit tart fontosnak, hogyan tud kiteljesedni. Vannak úgynevezett ősanya-típusok, és vannak karrierista nők, akiknek a munkájuk a legfontosabb – mondja Temesi Erika. Hozzáteszi, hogy miért ne lehetne egymás mellett békében élnie ennek a két „hivatásnak”, az anyaságnak és a karriernek?
A szakember szerint senkinek nincs joga ahhoz, hogy az ember méltóságát megsértve szerepeket határozzon meg nők vagy férfiak számára.
Goldmann-né Fehér Hajnalka gyermekklinikai szakpszichológus más oldalról közelíti meg a témát. Szerinte egy többé-kevésbé harmonikus családban az anyaság értékké, kreatív elfoglaltsággá, vágyott szereppé válik. Az ilyen családban nevelkedett gyermek nagy valószínűséggel felnőtté válva izgalmas kihívásnak érzi majd, hogy szülő lehet és minden körülmények között ki fogja magának járni ezt a szerepet.
A szakember szerint azoknál a családoknál, ahol az anyaság a heroikus lemondásokról, a mártíromságról szól, a gyermek számára jóval kevésbé lesz vonzó a szülővé válás. Ahol nem jó gyermeknek lenni – folytatja Goldmann-né Fehér Hajnalka -, ott az anya nem tudja, hogyan legyen elég jó, és ha ehhez nem kap segítséget sem a férjétől, sem mástól, akkor a szülői szerep valódi rémálommá válik. Az ilyen családból kikerülők szinte mindent megtesznek, hogy elkerülhessék azt a „nyűgöt”, amit tapasztalataik szerint egy gyermek jelent. Nem is keresik az önkifejezést a szülői szerepekben, így lesznek gyermektelenek.
– Mint pszichológus azt gondolom, boldog csak az az ember lehet – akár férfi, akár nő -, aki megtalálja életének azt a területét, ahol kreatív tud lenni. Mint anya azt gondolom, hogy az anyaság is lehet egy ilyen terület. Egy nő akkor tud jó anya és jó társ lenni, ha megtalálta kreativitásának és önmegvalósításának forrását, amelynek része lehet az anyaság is és a szakmai siker is egyaránt – zárja gondolatait a pécsi gyerekpszichológus.
Dr. V. Gilbert Edit, a PTE Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszékének docense még tavaly „Nőuralom?!” címmel szervezett egy eseménysorozatot, amelynek keretében a művészetek közegében a feminizmust körüllengő tévhitekről, a nőről (és a férfiről) esett szó.
Gilbert Edit szerint az előadások során előkerültek azok a közszájon forgó félreértések a feministákról, hogy ők például nem akarnak gyereket, vagy el akarják foglalni a teret a férfiaktól.
– Több oldalról közelítettük meg a témát, így politikai, társadalmi és párkapcsolati szempontból is – mondta Gilbert Edit. – Az előbbi szemszögből rendkívül egyszerű a válaszunk, azonos munkáért egy nőnek azonos fizetést kell kapnia a férfiakkal. Élhessen hivatásának, munkáját észrevegyék és méltányolják. Bár tudjuk, hogy a politikában és a felsővezetői helyeken még nem igen találjuk meg a nőket.
Az irodalmár szerint párkapcsolati oldalról nézve komoly változások történtek, mert az édesapák manapság már egyre inkább részt akarnak venni a gyereknevelésben.
– Alig találkozom olyan nővel, aki egyáltalán nem akar gyereket. De ízléstelen, etikátlan, könyörtelen dolog arra figyelmeztetni őket, miért nincs (még) gyermekük. Szerintem párkapcsolati labilitás és egészségügyi okok állnak leginkább ilyenkor a háttérben, nem pedig az anyai ösztönök hiánya. Sokan nehezen találnak párt, s anyaként is szeretnék összeegyeztetni a családot a foglalkozásukkal, hivatásukkal. Téves, felesleges dolog elvárásként megfogalmazni azt, hogy a nő dolga a szülés – mondja Gilbert Edit.
A docens kitért arra is, hogy egy széleskörű kutatás szerint az abortuszon átesett nők mindegyike megtartotta volna a magzatát, ha a férfi, akitől teherbe estek, nem ellenezte, hanem támogatta volna azt.
– Akkor mi is a nők dolga pontosan? A nő értékét mindenesetre ne a gyerekei számával mérjük. Élhesse az életét, ahogy szeretné, ahogy tudja, s abban támogassa a társadalmi környezet. Lehet a hivatása alapján az anyaság is, de ne szorgalmazzák alárendelődését a férfinak! Praktikusan, gazdaságilag nézve is téves ez az irány: nem árt, ha el tudja tartani magát és gyerekeit akkor is, ha esetleg egyedül marad.
