Sikerült a magyar népnek első helyen végeznie azon az európai listán, amelyen aszerint állították sorba a nemzeteket, hogy melyiknek a tagjai között van a legtöbb elhízott ember. A kövérség globális probléma, érinti a világ jólétben élő felét, ugyanakkor jelzője a társadalmi problémáknak is: minél szegényebbek az emberek, annál silányabb dolgokat esznek, és ettől egyre kövérebbek – írja az mno.hu.
Kis túlzással kijelenthetjük, az, hogy ki mekkora darab, kevésbé függ attól, mennyit eszik, sokkal inkább attól, mit és hogyan. Ma már egyértelműen kimutatható az összefüggés a szegénység és a kövérség között, noha ez a történelem folyamán pontosan fordítva volt. Érdemes eloszlatni egy tévhitet, amellyel a hurkás nők szokták nyugtatni magukat, nevezetesen: régen a kövérség volt a divat, és a férfiaknak a kövér nők tetszenek. Valóban volt néhány nagy hatású barokk festő, akinek ez tetszett, de se előttük, se utánuk nem festettek debellákat, épp ellenkezőleg, gondoljunk csak az antik szobrokra, Botticellire vagy a légies viktoriánus ideálra!
Már csak azért sem lehetett akkoriban mindenki kifakadóan gömbölyded, mert a lakosság túlnyomó többsége földművelésből élt, keveset evett, és sokat dolgozott, a többiek pedig igyekeztek beleférni a fűzőikbe. A minőségi éhezés – amikor nem az étel mennyisége, hanem a tápértéke nem elegendő – persze régen is létezett. Bethlen Gábor lakomáiról például meglehetősen sok feljegyzés megmaradt, s ezekből tudjuk, hogy szinte csak húst evett hússal. Nem is csoda, hogy negyvenes évei végén vízkórságban hunyt el, ami vélhetően azt jelenti, hogy veséi felmondták a szolgálatot ennyi fehérjével szemben.
