Dr. Kulcsár Gabriella pécsi jogász és pszichológus borzasztóan kényes és fontos témákat kutat a PTE ÁJK Kriminológiai és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszékén. A 2009-es pécsi lövöldözés inspirálta a tanintézményekben elkövetett ámokfutások kutatására, később kibővítette kutatási területét az online és offline iskolai zaklatás kérdéskörére is. Fontos, hogy tudjuk kezelni ezeket a helyzeteket, hiszen az iskolai zaklatás minden szereplőre nézve súlyos rövid és hosszú távú következményekkel jár.
– A Kriminológiai és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszékén kutatsz és tanítasz, milyen út vezetett idáig?
– Majdnem magyar szakra jelentkeztem, de az utolsó pillanatban a PTE Állam- és Jogtudományi Kara mellett döntöttem. Később, harmadéves hallgatóként úgy döntöttem, hogy a „szárazabb” jogi tanulmányaimat szeretném kiegészíteni valamivel, így kezdtem el pszichológiát is hallgatni a joggal párhuzamosan. Mindeközben bekerültem a kriminológiai tanszékre, a kriminológia pedig a pszichológia és a jog közös metszetében helyezkedik el.
– Hogy kerültél közel az iskolai ámokfutáshoz, mint kutatási területhez?
– Gere Ákos 2009-es tragikus pécsi egyetemi lövöldözése után kezdtem el foglalkozni az iskola ámokfutással, ebből is írtam a PhD-mat, mely átdolgozott formában könyvként is megjelent, Iskolai ámokfutások címmel. Ezek az esetek a legtragikusabb bűncselekmények közé tartoznak, nehéz megérteni és kutatni, mert egyrészt nincs jól körülhatárolható okuk, egy hosszú deviáns folyamat végső tragikus aktusai, másrészt sok ámokfutó öngyilkos lesz. Fontos, hogy kutassuk, hiszen annak ellenére, hogy igen ritka, nagyon súlyos következményei vannak egy ilyen eseménynek, mivel a nagyobb közösség is jelentős traumát szenvedhet.
– Mik voltak a konklúzióid?
– Nagyon fontosnak tartom kiemelni, hogy senki nem születik ámokfutónak, és a prevenció aspektusából nagyon veszélyes, ha csak szörnyetegetek látunk ezekben az emberekben. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy sajnálnunk kell őket vagy szimpatizálnunk kell velük, de érdemes megpróbálni megérteni, mi zajlott bennük, hogy lássuk, a tragédiához vezető úton mely pontokon változtathattunk volna az események során.
– Az egyik legfontosabb platformja az ilyen tragédiák megelőzésének az iskola. Mit tehetnek a tanintézmények vezetői és a pedagógusok?
– A lelki problémákat nagyon nehezen kommunikálják a gyerekek, ezt kell észrevenniük a tanároknak és a szülőknek – ami persze közel sem annyira egyszerű, mint ahogyan ez most hangzik. Persze a lelki gondok nem vezetnek mindig ámokfutáshoz, valamelyik serdülőből függő lesz, mások önmagukat bántják, de olyanok is vannak, akik depresszióba süllyednek, vagy evészavar alakul ki náluk. Fontos feladata egy iskolának, hogy ne az ámokfutókat akarja kiszűrni, hanem a krízissel küzdő gyerekeket; és nekik próbáljon szakszerű segítséget nyújtani.
– Mi okozhat krízist? Szerelmi bánat, a szülők válása vagy iskolai zaklatás? Ha jól tudom ez utóbbi a legújabb kutatási területed.
– Az Új Nemzeti Kiválóság Program keretein belül lehetőségem nyílt azt kutatni, hogy az iskolai zaklatás hagyományos és online formája milyen más serdülőkori devianciákkal mutathat összefüggést; például az evészavarokkal, az önsértéssel, a depresszióval, bizonyos függőségekkel, illetve az öngyilkosságokkal. Visszatérve kérdésedhez; a krízisnek vannak természetes periódusai: mint például a serdülőkor vagy az életközépkrízis. Ha ehhez hozzáadódik egy úgynevezett akcidentális, járulékos krízis, amit egy negatív külső hatás idéz elő – például az iskolai zaklatás, halál, válás, szerelmi bánat – akkor a kettő összeadódik, és egy krízismátrix jön létre. Ekkor pedig már nagy a veszélye annak, hogy a gyerek sérülni fog hosszabb távon is. Az iskolai zaklatás azért különösen veszélyes, mert a gyerek identitását támadja.
– Hogyan?
– A krízis mindig identitásválsággal is jár, mert ilyenkor felvetődnek azok a kérdések, hogy ki vagyok én, mit is akarok az élettől, mennyit érek, és így tovább. Ezek a kérdések amúgy is nagyon foglalkoztatják a serdülőket. Egy szülői válás vagy haláleset szintén akcidentális krízist okozhat, ám az iskolai zaklatás abban különleges, hogy a serdülő bizonytalan énképét szándékosan próbálja meg lerombolni.
– Mennyire vannak tisztában ezzel az iskolák?
– Ez foglalkoztatott engem is. Megpróbáltam felmérni, hogy az intézmények vezetői mennyire látják az összefüggéseket az iskolai zaklatás és más serdülőkori devianciák között. Kellemes csalódás volt, hogy közel négyszáz magyar intézmény kitöltötte a kérdőívem, és a téma aktualitását mutatja, hogy nyolcvan százalékuk arról számolt be, tud róla, hogy jelen van a zaklatás az iskolában, bizonyos esetekben láttak összefüggést más devianciákkal is.
[su_quote]
Ha kezelni akarjuk az iskolai zaklatás problémáját, azt is fontos észrevennünk, hogy a zaklató gyerek is segítségre szorul: ő is eljutott valamilyen úton ahhoz, hogy bántson valakit, amit szintén nagyon fontos megértenünk és kezelnünk.
[/su_quote]
