Vannak, akik éveket várnak a nagy elhatározással, mások gyors, hirtelen döntést hoznak. Bevált recept persze nincs, de azért akad néhány dolog, amit érdemes átgondolnunk, mielőtt házasságra adnánk a fejünket.
Nyugi, nyugi
Annak, hogy ki miért szeretné kimondani a boldogító igent, számtalan oka lehet. A szerelmen kívül meghúzódhat a háttérben jogi, gazdasági, hitéleti indok, vagy akár egyszerűen csak a normáknak való megfelelés. Ám bármiről is legyen szó, egyáltalán nem mindegy, hogy mikor tesszük meg a nagy lépést.
Pszichológiai szempontból nincsen kőbe vésett szabály, az emberi lélek tudománya máshonnan közelíti meg a problémát.
– Azt mondhatjuk, hogy a legszerencsésebb az, ha két érett személyiségű ember köt házasságot. Minél érettebbek ugyanis, annál valószínűbb, hogy tisztában vannak az elvárásaikkal – magyarázza dr. Meskó Norbert evolúciós pszichológus, a PTE Illyés Gyula Karának főiskolai docense.
Természetesen egyedi esetenként eltérhet az az idő, amit érdemes együtt tölteni, talán minél fiatalabb emberekről van szó, ez annál több. Ha a szerelem pszichológiai működését is belekalkuláljuk a dologba, akkor körülbelül 1-3 év az „ideális”. Ennyi idő alatt kiderülhet, hogy valóban tudnak -e és akarnak- e egymással együttműködni a felek. Hogy van-e közös jövőjük? Hogy túl az érzelmi lángoláson, a szexuális vonzalmon más is összeköti-e őket, vagy sem? Hogy az egyik jövővel kapcsolatos elképzeléseibe beleillik-e a másik és viszont – hangsúlyozza a szakember.
A kulcs: az önismeret
A másikat kiismerni persze nagyon nehéz. Ugyanakkor azért le lehet szűrni az apró jelzésekből, hogy valaki körülbelül hogyan fog viselkedni egy-egy nehéz helyzetben, egy-egy kapcsolati krízisben. Mennyire figyel rám, az én igényeimre, vagy mennyire inkább csak a sajátjait tartja szem előtt? Szóval ezek a dolgok nem derült égből csapnak le, hanem már egy kapcsolat korai időszakában is vannak rá utaló jelek. A kérdés, hogy tudunk-e olvasni a jelekből.
– Gyakran tapasztalható többéves kapcsolatokban, hogy bizonyos tulajdonságaikkal, szokásaikkal, viselkedésükkel képesek a másik agyára menni a felek. Ez általában olyan dolgokra vonatkozik, ami már korábban is megvolt, korábban is idegesítő volt, de azt gondolta az ember, hogy csak megváltozik valahogy a másik.
Ám sajnos ez az, ami nem nagyon szokott működni – így dr. Meskó Norbert. Az alapkérdés tehát az, hogy olyannak látjuk-e a másikat, amilyen – vagy inkább olyannak, amilyennek látni szeretnénk. Ehhez persze szükséges a jó önismeret is, amely segít abban, hogy külön tudjuk választani a másikról alkotott képünkben azt, ami valóban ő, és azt, amit csak szeretnék látni benne.
[note note_color=”#f3b7c5″]
Mi van a lángolás után?
A kutatók azt találták, hogy a tartós kapcsolatoknál ugyanannak a „szeretethormonnak” (oxitocinnak) a magas szintje mérhető, amelynek hatására a szervezet megnyugszik, ellazul, amely csökkenti a stresszérzést, sőt emeli a másik ember iránti bizalom mértékét. Az oxitocin nagy mennyiségben szabadul fel a szülő női szervezetében, és fontos a korai baba-mama kötődés kialakulásában – de szerepet játszik a párkapcsolati kötődésben is, hiszen az orgazmus utáni ellazult állapot is ennek a hormonnak a velejárója – avat be a kulisszatitkokba a szakember.[/note]
