Ez egy örök kérdés. Anyáink idejében 25 éves korra teljesen természetes volt háromgyermekes családanyának lenni. Manapság az a „trend”, hogy a nők megvárják a harmadik X-et a gyerekvállalással. De vajon mit gondol erről egy huszonéves, egy harmincas és egy negyvenes anya?
Három interjúalanyunkban sok közös van. Mindhárman nők, mindhárman Pécsen élnek és mindhárman anyák. A legfiatalabb, Réka, huszonhárom éves, alig volt még húsz, amikor megtudta a nagy hírt. Kisfia, Botond hamarosan 2 éves lesz. Orsi most harmincöt éves, öt gyermeke van, a legidősebb 8 éves, a legfiatalabb 8 hónapos. Zita nemrég töltötte a negyvenkettőt, éppen gyermeket vár, de van már egy 2 és egy 21 éves fia is.
A gyereknevelés szempontjából mit tartasz előnynek vagy hátránynak más korosztályokkal szemben?
Réka: Előny már most is – és úgy gondolom a jövőben ez még inkább az lesz –, hogy nagyon közel állok a gyermekemhez korban. Úgy hiszem, így könnyebben meg fogjuk érteni egymást. Amire sok nő eljut a gyermekvállalásig már kész ember, otthonnal, egzisztenciával. Én nem érzem még magam kész felnőtt embernek, aki tudja, mit akar az életben. Még az úton vagyok, Botond ebbe született bele. Csapatban kell dolgoznunk, én is vele együtt fejlődök.
Orsolya: Mára a tapasztalat az előnyöm. Öt gyermek után nagyon sok meglepő dolog nem történik, megtanultam rendszerben gondolkodni és szabályokat alkotni. Így a gyereknek is egyszerűbb, bár azt gondolom, a nagycsaládos gyerekek érettek és edzettek. Talán ha a húszas éveim elején szültem volna, félelmek nélkül, lazán álltam volna a gyerekvállaláshoz. Ezt a lazaságot később a tapasztalat hozta meg.
Zita: Tudom, hogy milyen fiatalon gyermeket nevelni, így van viszonyítási alapom. Most sokkal több türelmem van, sokkal érettebb vagyok, van már tapasztalatom. Másképp viszonyulok a kicsi fiamhoz. Amikor fiatal anya voltam, sok minden természetes volt, például egy puszi. Ennek ma már nagyobb jelentősége van, megtanultam értékelni.
Ha újrakezdhetnéd, ugyanekkorra időzítenéd a gyermekvállalást?
Réka: Igen. Ez sokaknak meglepő lehet, hiszen nagyon fiatal vagyok, de az, hogy anya lettem, sokkal jobb emberré tett. Az, hogy gondoskodnom kell egy másik életről, előre visz és nem engedi, hogy ellustuljak, vagy feladjam.
Orsolya: Mikor az első gyermekem megszületett, már nem voltam elég fiatal, hogy a koromból adódóan lazán kezeljem a helyzetet. Sokat aggódtam. Az ötödik gyereknél már persze nagy rutinnal dolgozom. Azt gondolom, hogy minden kornak megvan az előnye, fiatalon a lazaság, később az élettapasztalat. Úgy gondolom, hogy jó dolog korán gyereket vállalni, mert a család és a gyermekeim élete az a hely, ahol nem vagyok pótolható. A munka élményét bármikor megtapasztalhatom.
Zita: Amikor fiatal anyuka voltam, az volt a szép és jó. Nagyon tetszett. Most pedig a gyerek fiatalít meg. Nem változatnék semmin.
Amikor megnézed a kortársaid, akik még nem vállaltak gyereket, vagy akiknél már kirepültek a fészekből, nem irigyled őket a szabadságukért?
Réka: Néha igen. De azt, amit a gyerekemtől kapok, nem pótolhatja senki. Illetve sok segítséget kapok a barátaimtól. Sajnos a családom nem a városban él, de ők is mindenben mellettem állnak, támogatnak.
Orsolya: Szerencsés vagyok; a nagyszülők sokat segítenek, így azért van szabadidőm. Illetve egy baba-mama klub tagja is vagyok, mindig másnál gyűlünk össze. Ők is sok támaszt adnak, hiszen szülőként ismerik a helyzetemet.
Zita: Néha hiányzik a szabadság, de azt, amikor együtt van a család, egy buli nem tudja pótolni. Szerencsére vannak barátaim, akik sokat segítenek, így nem érzem magam bezárva.
