Tizenhat éve kerékpárversenyzőként került ki Olaszországba, azóta viszont saját edzéstechnikát fejlesztett ki, amit az olaszokon tesztelt. Az ötlet bevált, most azonban mégis a pécsiek és a siklósiak élvezik ennek előnyét. Krutek Lászlóval beszélgettünk.
Élt Toszkánában, a Dolomitokban, Milánóban 2004-től dolgozott. Az élet bejött neki, de mégis hazaköltözött. A biztos megélhetést és Milánót hagyta hátra Krutek László. A kerékpárversenyzőből lett jógaoktatót nem más, mint a családja és a magyar lehetőségek húzták haza. Azt mondja: Pécsen is ugyanúgy meg lehet találni önmagunkat és a munkánkat, csak akarni kell. Ő pedig akarta.
– Májusban költöztetek haza Milánóból. Pontosan mivel foglalkoztál kint?
– Kerékpárversenyzőként mentem ki még 2000-ben, de úgy hozta az élet, hogy ott ragadtam. Bár a kerékpáros karrierem megszakadt, elvégeztem Milánóban a sportvezetői mesterképzést, így pillanatok alatt belecsöppentem a fitnesz világába. Gerincjógát, pilatest, jógát oktattam, éttermet is vezettem, úszómester is lettem, de kerékpáros múltam is bennem volt még, ezen kívül triatlonversenyekre jártam, 2004-ben 8. helyen végeztem a nagyatádi Ironman OB-n. Ebből aztán megszületett egy olyan edzéskombináció, amit most a pécsieknek szeretnék átadni.
– Azt mondod, hogy egy olasz edzésformát hoztál haza Pécsre?
– Inkább úgy fogalmaznék, hogy Olaszországban tesztelt és bevált edzést hoztam haza, ami nemcsak tudatos erőfejlesztés, hanem a légzéstechnikára is nagy hangsúlyt fektet, illetve az izom-ideg összeköttetésre és a koordinációra. Úgy gondoltam, hogy ez a kombináció egészen az alapoktól kezdi felépíteni azt a szervezetet, amivel aztán később el lehet kezdeni dolgozni hosszú távon is. Csúnyán fogalmazva, ezt a sajátos edzésformát az olaszokon teszteltem le, nekik bejött. Most a pécsieken a sor.
– Miért, milyenek az olaszok, ha edzésről van szó? Össze lehet hasonlítani a magyarokkal?
– Az olaszok nagyon igényesek és befogadóak, ha valami újról van szó. Főleg, ha az a küllemüket érinti, adnak magukra. Persze, ehhez társul az anyagi jólétük is, tehát megengedhetnek maguknak sok mindent. Ez nekem pedig kifejezetten jól jött, hiszen kísérletezhettem, az olaszok pedig megszerették. Az óráimra jöttek, sőt még a Riminiben tartott, nemzetközi szinten is ismert sportfesztiválon is nagy sikere volt.
– Az élet bejött Milánóban, mégis Baranyát választottad. Most Pécsen és Siklóson fordulsz meg a leggyakrabban. Nem nagy a váltás ez?
– Igen, sokan mondják, hogy elment az eszem, de erre csak azt a példát tudom felhozni, amit az egyik órámon tapasztaltam és nagyjából rávilágított az olaszok mentalitására. Egy három hete szült, friss anyuka jött hozzám pilatesre. Amikor megkérdeztem, miért jött ilyen korán, ő csak annyit felelt, hogy a gyerek jól van köszöni a kérdést, ő pedig már edzeni szeretne. Hát én hazaküldtem, hogy inkább a gyereke mellett legyen és szoptassa, amíg teheti. Kétgyermekes apuka vagyok, szóval a család érdekeit is szem előtt kell tartani.
– A család érdekeit nézted akkor is, amikor feladtad a milánói életet.
– Megmondom őszintén, hogy Olaszországban – európai viszonyok közt is – nagyon rossz a helyzet, ha gyerekvállalásról van szó. Ezt úgy kell elképzelni, hogy nem túl családbarát a rendszerük. Az olasz anyák megszülik a gyereket, majd pár hét múlva bölcsődébe vagy dadához adják a csöppséget és mennek dolgozni vagy épp jól érezni magukat. Szerintem nem a legjobb szülők. Az olasz rendszer pedig eképpen alakult ki, azaz simán olyan összegeket kérnek el gyermekfelügyeletért, amire a gatyádat is otthagyod. Mi a feleségemmel nem akartunk rossz szülők lenni és hiába kerestem kvázi sok pénzt, ha normális helyre adtuk volna be a gyerekeket, nem tudtunk volna félretenni. Akkor pedig miért is legyünk a családtól és Magyarországtól távol?
– Szóval összecsomagoltatok Milánóban és most itt beszélgetünk a pécsi Tüskésréten.
– Igen, és jól érzem magam. A családom is megnyugodott. A gyerekek pedig látják nagyszüleiket.
– Értem én, de egy bizonytalanba érkeztél haza vagy volt már munka, ami várt rád?
– Most mondjam azt, hogy nem? De annyira akartuk, hogy tudtuk, lesz valahogy. Pécs és Milánó között óriási a különbség, nem is hasonlítom össze a két város közötti fizetést. Mert nem ez a lényeg. Siklóson például a dzsámiban hirdettem jógaórát pár hete. Úgy terveztem, ha 10-15 ember eljön, már jó. Majdnem félszáz siklósi jött el és volt kíváncsi a gyakorlatokra. Most Pécsen pedig azon dolgozom, hogy a futásra építkezve megtanítsam az embereket egészségesen élni és precízen edzeni. Ez annyi energiával tölt el, hogy tényleg boldog vagyok tőle.
– Apropó futás. Ennyire rossz a helyzet, ha futásról van szó?
– Ez egy olyan hosszú kérdéskör, ami megérne még egy beszélgetést, de röviden összefoglalva: igen. Sajnos tömegsport/amatőr szinten nagyon sokan úgy állnak neki sportolni, hogy nem vizsgálják meg saját testüket, izomfelépítésüket, gyengeségeiket vagy erősségeiket. Egy példával élve: úgy indulnak el autókázni, hogy nem ellenőrzik le a kereket és lehet, hogy az egyik le van engedve kissé. Úgy pedig az autó biztonsága is csökken, ami balesethez, illetve további meghibásodáshoz vezethet. Szóval azon dolgozom, hogy felmérjem az állapotokat és arra építkezzek a sportolni vágyókkal, amit ha komolyan vesznek, látványos változással járhat, akár két hónap alatt is.
Lacival kedden délután 5-től és szombaton délelőtt 8.30-tól lehet találkozni a Tüskésréti-tónál. A kétórás edzésre érdemes lazán öltözködni.
