Belegondoltunk már, milyen lehet azoknak, akik elvesztették szemük világát, és így kell élniük Pécsen, ebben a gyönyörű városban? Mennyire tudnak jól tájékozódni? Hol a legkönnyebb a közlekedés a városban és hol a legnehezebb? Utánajártunk, milyen Pécs „teljes sötétségben”.
Bögyös Zoltánt, a Vakok és Gyengénlátók Baranya Megyei Egyesületének elnökét kérdeztük arról, milyen Pécsett élni úgy, hogy mit sem lát a város csodáiból, és mennyire boldogul a mindennapi közlekedés során.
– Látássérülten születtem, kilencven százalékos károsodással, de ennek ellenére rengeteg mindent tudtam csinálni, bicikliztem is gyerekkoromban. Három éve vakultam meg teljesen egy magas szemnyomásprobléma következtében, ma már a fényviszonyokat sem látom. Régebben Zengővárkonyban éltem, de sokat jártam be Pécsre, három éve költöztem ide a családommal, ez pont egybeesett azzal az idővel, mikor teljesen elvesztettem a látásomat – mesélte.
– Szerintem szerencsém van, hogy korábban látóként éltem, hiszen vannak fogalmaim a távolságokról, a térről, illetve pár utcát már ismertem látóként is. Egészen más dolgokra támaszkodik az ember látóként és teljesen megvakulva. A vakok olyan technikával közlekednek, amiket a látók sosem figyelnének meg: a talaj felületét, a göröngyöket. És persze a bot segítsége is sokat számít: a hossza, a járdaszegély magassága – mondta Bögyös Zoltán.
Szerinte a belvárosban a legtöbb hely jól megközelíthető és dinamikusan fejlődik a látássérülteket segítő rendszer is. Az Európa Kulturális Fővárosa-projekt keretében történő térfelújításoknál már figyelembe vették a fogyatékkal élők igényeit is.
– A tömegközlekedés is kilencven százalékban jól megoldható és problémamentes. A buszokon lévő utastájékoztató szépen bemondja a megállókat, de a gépjármű mozgásából, kanyarokból is következtetni lehet arra, hogy merre járunk. A Konzumnál és a vásárcsarnoknál már egy gomb segítségével hangosan is hallhatjuk, mikor érkezik járat. Viszont régebben kértük, hogy külső hangszórót is szereljenek fel a buszokra – ez sajnos még nem történt meg. Sokat segítene, ha a megállóban hallani lehetne, milyen járat áll éppen ott. Főleg akkor lenne hasznos, ha egyszerre több jármű is érkezik. Ilyenkor a többi utas segítségére vagyok szorulva, de a tapasztalataim jók, általában ők segítenek – meséli a vak férfi.
– Összességében úgy tapasztalom, hogy folyamatosan fejlődik a város, mindig kapunk újabb segítséget a könnyebb közlekedéshez. A pécsiek pedig nagyon segítőkészek, a buszoknál mindig megkérdezik, hogy segíthetnek-e. A jelzőlámpáknál, zebrákon már ritkábban, de ha felajánlják, mindig elfogadom a segítő kezet!
Bögyös Zoltán elmondása szerint a belvárosban jól lehet közlekedni vakként, két olyan pont van, amit próbál elkerülni: az egyik a Zsolnay-szobornál található körforgalom, ahol a sávok nem merőlegesek, kisebb járdaszigetek nehezítik az átkelést, ráadásul kis szintkülönbség is nehezíti a dolgot. A másik az Árkád sarkánál található, ahol a felüljáró felé visz az út. Ott is rosszak a körülmények egy vak ember számára.
– A város peremvidékein nincsen probléma. Kertvárosban sokat sétálok, minden különösebb nehézség nélkül, a Mecsekoldalban is hasonló a helyzet. Bálicstető felé is szoktam járni, arrafelé is jól kivehetőek a járdaszegélyek, nem okoz problémát a közlekedés. Persze vannak becsapós, rossz minőségű járdaszakaszok is, ahol nem tudom eldönteni, hogy a vezetősáv jelzése-e a hepehupa, vagy csak a fa gyökere nyomta fel az aszfaltot.
– Jártam az Alföldön több helyen, Debrecenben is, ott sokkal simábbak az útviszonyok, sok szempontból könnyebb a közlekedés. Viszont ez nyilván a domborzati viszonyoknak is köszönhető. Abba is érdemes belegondolni, hogy a buszos közlekedés bajosabb, nincsenek kanyarok, dombos utcák, mint Pécsen, ahonnan könnyebb a tájékozódás. Ha pedig nincs fel- és leszálló, kimarad a megálló, végképp el lehet tévedni – tette hozzá.
Mindent összevetve Bögyös Zoltán szerint a körülményekhez képest jól lehet közlekedni a városban, a pécsiek segítőkészek, és a folyamatos fejlesztések során is egyre többször gondolnak már a látássérültekre.
– Azért egy-egy hangos rendőrlámpa még jól jönne a városban és a buszos probléma megoldásának is nagyon örülnénk mi, látássérültek – összegzett.
