A pécsiek és az ide látogatók is imádják a Mecsek dombjairól városunkra nyíló kilátást, az egyik legközkedveltebb magaslati kirándulóhelyszín kétség kívül a Havihegy. A tavaly nyáron elkészült panorámasétány, a gyönyörű és különleges történettel bíró kápolna, és persze a díjnyertes mandulafa miatt is érdemes itt eltölteni egy kis időt. Március utolsó szombatján – habár sajnos munkanap volt – csodás napsütés kíséretében tehettük meg ezt. Íme, néhány saját fotó és egy pár érdekesség a Csorba Győző Könyvtár jóvoltából.
Először is, egy pár friss kép az ominózus mandulafákról:
Néhány érdekesség a pécsi könyvtár helytörténeti gyűjtéséből:
- Pécs a török időkben híres volt mandulatermesztéséről. 1653-ban Matteo Benlich bosnyák ferences szerzetes útleírásában városunkról feljegyzi, hogy „Pécs szép város egy hegy lábánál, körben falak övezik, egyik oldalán nagy külvárosok és a város alatt nagy mezők, bal felé kellemes és igen termékeny dombok, nagyszámú szőlő és mandulafa.”
- A Havihegy növényei a legöregebb ismert pécsi mandulafák és talán közöttük található a legnagyobb is a városban. Az „Európai Év Fájává” választott famatuzsálem a templom előtt áll, törzskerülete: 163 centiméter, magassága pedig körülbelül 6 méter.
- Először az épp idén 550 éve elhunyt, neves költő és pécsi püspök, Janus Pannonius közismert s megkapó epigrammája nyomán forrt össze a Dunántúl és a virágzó mandulafa képe, mely azóta is számos baranyai alkotó kedvelt témája.
- A teljes írás, melyben az évszázadok alatt néha elhanyagolt, máskor körülrajongott fákról írnak, ide kattintva olvasható. Már csak a sok-sok korabeli képeslap és fotó miatt is érdemes az anyagot megnézni.
Akadtak nézelődők, de a szombati munkanap miatt kevesebben sétáltak a Havihegyen délelőtt, mint azt megszoktuk…
Hirdetés
