Kilenc internetes óriásvállalattól, köztük a Google és a Yahoo keresőprogramokat működtető cégektől, illetve Facebook népszerű közösségi oldalt vagy a világszerte használt YouTube videomegosztó portált üzemeltető vállaltoktól gyűjtött be információkat az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) – írja a The Washington Post című napilap, folyamatábrákkal mutatva be a világ egész internetforgalmát behálózó lehallgatási rendszer működését.
A lap helyi idő szerint szombat este nyolc, „szigorúan titkos” minősítéssel ellátott diát tett fel honlapjára. A rajtuk szereplő folyamatábrákból kiderül, hogy az NSA a PRISM fedőnevű program segítségével a Microsoft, a Google, a Yahoo, a Facebook, a YouTube, a Skype, az AOL, az Apple és a PalTalk internetes óriásvállalatok adatforgalmát figyelte meg.
Az egyik diáról kiderült, hogy legelőször, 2007. szeptember 7-én a Microsoft csatlakozott a programhoz, a rákövetkező év decemberében a Yahoo, még egy évre rá pedig a Google és a Facebook. A YouTube-tól 2010. szeptember 24-től kezdődően gyűjtött információkat a PRISM, és legutóbb, tavaly októberben az Apple került hatósági megfigyelés alá.
A Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) „állami” lehallgatóberendezéseket használt e magáncégeknél az adathalászathoz, és a begyűjtött információk felülvizsgálat nélkül jutottak el az NSA-hez. Az NSA-nek a PRISM segítségével rálátása volt az e-mail-es levelezésekre, rögzítették a felhasználók „csevegéseit” képben és hangban egyaránt, fényképek és más adatok, videokonferenciákon elhangzottak és titkos jelszavak jutottak a birtokába. A programba bekapcsolódott internetes cégektől az NSA rögtön értesítést kaphatott, mihelyt egy felhasználó jelszóval bejelentkezett vagy e-mailt küldött.
A The Washington Post által közzétett nyolc folyamatábra közül az egyikből kiderül, hogy az idén április 5-én 117 675 aktív megfigyelési célpont szerepelt a PRISM terrorellenes adatbázisában. Nem tudni ugyanakkor, hogy hány „járulékosan” megfigyelt internetfelhasználó információit gyűjtötték be a szóban forgó célpontok megfigyelésekor.
Az egyik folyamatábrából az derül, hogy a világ internetes információáradatának zöme az Egyesült Államokban lévő cégeken keresztül zajlott, és nem feltétlenül „közvetlen”, hanem a „legolcsóbb” úton jutottak el az amerikai hatóságokhoz.
Az egyik folyamatábra azt részletezi, hogy a gyakorlatban hogyan történt az adatgyűjtés: az NSA elemzője bejelentette igényét egy új célpont megfigyelésére, a kérés automatikusan a feletteséhez került, s ő minden egyes esetben meghatározta a megfigyelés paramétereit. Az összegyűjtött információkat ezután különleges rendszerek dolgozták fel és elemezték, külön a hang- vagy írásos üzeneteket, videókat vagy digitális információkat, amelyekből kiderül a felhasználó holléte és az általa használt számítástechnikai eszköz kódja is.
A PRISM működtetése évente 20 millió dollárba került az államnak.
A PRISM létezését június elején leplezte le Edward Snowden, az NSA volt szerződéses alkalmazottja. A feltárt információk az Egyesült Államokban újabb társadalmi vitát robbantottak ki arról, hol húzódnak a titkos megfigyelés határai egy nyitott társadalomban, külföldön pedig tiltakozásokat váltott ki az amerikai kémszervek tevékenysége.
A minap a Google és a Microsoft is azt követelte az amerikai hatóságoktól, engedélyezzék, hogy több információt tegyenek közzé a felhasználókra vonatkozó titkosszolgálati megkeresésekről. A két amerikai számítástechnikai óriáscég – állítása szerint – felhasználói és ügyfelei megnyugtatására fordult ezzel a kéréssel a hatóságokhoz.
