A pécsi vásártér legérdekesebb része minden bizonnyal a zsibvásár. Lehet ott kapni mindent, lézernyomtatótól és mosógéptől kezdve babafejekig, használt és olvashatatlan CD-lemezekig, fél pár zoknin keresztül az atomrakétákig, tényleg mindent. Egy újonnan induló sorozat keretén belül ellátogattunk a Dél-Dunántúl legeklektikusabb kincsesbányájába, hogy szemügyre vegyük a legfurcsább portékákat, és megismerjük a mögöttük álló embereket.
Első kiszemeltünk – aki „üzleti okok miatt” nevének elhallgatását kérte – a zsibvásár egyik legváltozatosabb repertoárjával rendelkezik. Általában a vásár 1-es busz megállójához közel eső bejáratánál lévő első sor közepén rendezi be placcát, ahol aztán még a legtapasztaltabb kacatbúvár is hosszú percekig legeltetheti a szemét.
A pár négyzetméternyi területen ugyanis külön könyves részleg is található, ahol a magyar és nemzetközi ponyvairodalom remekei mellett vaskos klasszikusok és középiskolai kötelező olvasmányok is helyet kaptak. A könyvek mellett persze árul ő minden mást is. Tematikusan felosztott szőnyegein találhatunk több tucat étkészletet, tányérszetteket, egy csomó vázát, üveg- és kristályedényeket. Árul még szerszámokat, legyen az rozsdás szemét, vagy makulátlan fényű újdonság. Persze kacat is van bőven. Műanyag pónis uzsonnásdoboztól kezdve a ránézésre is darabjaira hulló discmanen keresztül a használt WiFi-modemekig és a patinás szarvasagancs-díszekig minden van itt, mi szem-szájnak ingere.
A látogatásunktól kissé megszeppent, de aztán gyorsan megnyíló árus – kinek családja is besegít a vállalkozásban – elmondta, hogy már 7 éve rendszeres résztvevője a pécsi vásárnak, édesanyja pedig már 15 éve jár ki árulni. Kérésünkre elmondta, hogy amit nála látunk, az részben az ő holmija, részben más árusoktól vette meg jó pénzért. Hozzátette ugyanakkor, hogy a portékák némelyike olyan hagyatékokból származik, melyeket tulajdonosuk nagy, zárt dobozokban adott el neki, abszolút zsákbamacskaként.
Ez azonban nem zavarja, mivel szerinte mindent el lehet adni, és annak ellenére, hogy elmondása szerint a zsibvásár mára kissé túltelítődött árusokkal, a kereslet holmijára szinte mindig adott. Nagy nála a forgalom, de kérdésünkre elmondta, hogy ez a nyári csúcs, sok ilyenkor a német, osztrák, horvát turista, akik tőle leginkább a porcelán tányérokat és edényeket szokták venni. Télen sokkal kevesebben vannak, árusok is, vásárlók is.
A látogatottságot viszont nem lehet megsaccolni, szerinte ugyanis az évszakok mellett ezernyi tényező befolyásolhatja azt, amiről fogalma sincs. Ebből kifolyólag pedig minden vasárnap más és más, a szekere tehát néha jól megy, néha nem.
Kérdésünkre, hogy mi volt a legérdekesebb, legviccesebb dolog, amit életében eladott, nevetve azt válaszolta, hogy egy vibrátor, amit sorozatunk következő szereplőjének igen nehéz lesz majd felülmúlnia.
