A pécsi vásártér legérdekesebb része minden bizonnyal a zsibvásár. Lehet ott kapni mindent, lézernyomtatótól és mosógéptől kezdve babafejekig, használt és olvashatatlan CD-lemezekig, fél pár zoknin keresztül az atomrakétákig, tényleg mindent. A „Mindent el lehet adni” rovat keretén belül ellátogattunk a Dél-Dunántúl legeklektikusabb kincsesbányájába, hogy szemügyre vegyük a legfurcsább portékákat, és hogy megismerjük a mögöttük álló embereket.
Több mint egy éve jár ki árulni a vásár egyik legnagyobb számítástechnikai guruja, akinél a kis pult ellenére egy komplett ipari parkra való alaplap, winchester, videókártya, számítógép-memória, DVD-író, és egyéb Szilícium-völgyet idéző alkatrész áll hegyekben.
A pénztelenség, a kereset-kiegészítés iránti „kissé elkeseredett” vágy hajtja, de megpróbálja az egészet hobbiként értelmezni, ugyanis ideje nagy részét a számítógép alkatrészek vásárlásával, bütykölésével, és persze eladásával tölti.
– Úgy megy a bolt, mint a mai gazdaság – mondja, majd nevetve hozzáteszi, hogy „egyre jobban”. A vásárban alapvetően egyedi szolgáltatásának motiváló gondolata az, hogy „ami elromolhat, az el is romlik”, épp ezért böngészgeti a megunt régi számítógépeket hirdető újságokat és weboldalakat, hiszen ami valakinek már nem kell, az valakinek kell – ami elromlott, azt pedig meg lehet javítani, valahogy.
Ebben a körforgásban pedig meglátja a szépet, elmondása szerint ugyanis ez az újrahasznosítás egyik formája, így tehát pultja jó hatással van a környezetre.
Nem valami csúcstermékek ezek – ezt ő is belátja – azonban a nála felhalmozott alkatrészekből egy internetezésre megfelelő alapgép simán összerakható. Már-már ez lett a „bolt” profilja is, hisz sok-sok visszajáró vevője akad – többnyire fiatalok – akik nagyszüleiknek építgetik az olcsó, de használható számítógépeket. Az indok pedig a vásárlók részéről szinte mindig ugyanaz, mondja: hogy a nagyi minden nap tudjon csevegni Facebook-on a család többi tagjával.
Nem igazán profi a szakmában, viszont nagyon büszke arra, hogy amit megtanult, azt autodidakta módon, egyedül, saját kútfőből tette. Ugyanakkor kis szomorúság is vegyül szavaiba, ugyanis minden álma, hogy megélje azt az időszakot, amikor már nem kell ide jönnie, amikor már nem ebből kell pénzt csinálnia.
