Korábban egy hatalmas eredményről számoltunk be, melyet tizenéves tanulók értek el a PTE TTK segítségével egy kanadai földrajzi világversenyen. Ennek kapcsán dr. Trócsányi Andrást, a pécsi Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszék vezetőjét kérdeztük munkájáról, a földrajztudomány gyakorlati hasznáról és a benne rejlő lehetőségekről.
Trócsányi András szakterülete a társadalomföldrajz, azon belül leginkább a településföldrajz. Az oktató elmondta, büszkeséggel tölti el, hogy végigjárta a ranglétrát a PTE-n. Hallgatóként kezdte és most – több mint húsz évvel később – ő vezeti a Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszéket, illetve oktatási dékánhelyettesként is működik a természettudományi karon.
Mint elmondta, nem érhetett volna el szakmai sikereket, ha nem beszél jól angolul. Szerencsére ez az eset azonban nem áll fenn, hiszen a földrajz mellett angol szakon végzett szülői rábeszéléssel. Ami két angoltanár szülő mellett nem is csoda, tette hozzá. Magánemberként családjával foglalkozik legtöbbet és emellett utazik, fényképez. A rengeteg utazást élményként és tanulásként is megéli és az ezek alkalmával készült fényképeket az óráin is felhasználja. Gyengéihez tartoznak még a járművek, leginkább a veteránok.
2001-ben a National Geographic magazin megkereste a pécsi egyetemet azzal, hogy küldjenek fiatalokat egy földrajz témájú világversenyre, ennek a feladatnak Trócsányi András lett a gazdája. Így lett az egyébként országos kezdeményezésnek a székhelye Pécs. A kezdetektől fogva minden második évben – esetenként minden évben – diákokat válogatnak be és készítenek fel kollégáival – mindezt hobbiból, önként és bérmentve – a nemzetközi versenyekre.
Emellett saját utánpótlásukról is próbálnak gondoskodni, több-kevesebb sikerrel, mondta. Sajnálatát fejezte ki az iránt, hogy nagyon kevés az itthon, Magyarországon – vagy a régióban – maradó, kiemelkedően okos és a földrajzot választó gyerek. Őket próbálják megfogni és a PTE számára megnyerni például az ilyen versenyek alkalmával. Hozzátette, sokszor az általuk patronált diákok ugyan elhagyják az országot, de hatalmas sikereket érnek el és már csak ezért is megéri a sok fáradozás.
„Az emberek többsége nem tudja, hogy a földrajz mire jó.”
– vallja Trócsányi András. Példaként elmondta, ha 10 embert megkérdezünk, mind a tíz azt fogja mondani, hogy az a jó földrajzos, aki tudja, mi hol van. Erre szokták a tanszéken azt mondani, hogy a felfedezők kora lejárt. Vagyis ha valaki ma tudja, hogy mi Szenegál fővárosa, azt más egy számítógépen pillanatok alatt megtalálja. Sőt, utcaképet, vendéglőket, mindenféle adatokat is. Tegyük viszont hozzá, hogy alapvető földrajzismeretek nélkül semmit nem tud majd az információval kezdeni.
A ma földrajza inkább arról szól, hogyan tudjuk értelmezni a körülöttünk lévő környezetet. Illetve a természetföldrajzi (fizikai jelenségek, kőzetek, csapadék) és társadalomföldrajzi (gazdálkodás, lakóhely, vallás, nyelv) folyamatokat. Természetesen ezek között is van kapcsolat, amit a mai földrajz vizsgál. Az összefüggéseket úgy próbálják feltárni, hogy annak haszna legyen, azaz egyre inkább alkalmazás-orientált. Ez pedig azt jelenti, hogy egy turisztikai szakembernek, városvezetőnek, ingatlanügynöknek, várostervezőnek sem árt, ha vannak földrajzos ismeretei. Ahhoz, hogy értsük, mi történik körülöttünk, mindenképpen szükség van egy minimális földrajztudásra – mondta a tanszékvezető.
Akik a földrajzot választják egyetemi szakjukként, szinte biztosan könnyen el tudnak helyezkedni a munkaerőpiacon, hiszen kevés a természettudományi pályát választó hallgató. Hozzátéve, hogy sajnos a kereseti lehetőségek nem feltétlenül a legjobbak.
Gyárak, áruházak, utak, lakótelepek és szinte minden más elhelyezésének és kialakításának szempontjából is fontos a földrajzi környezet, emelte ki Trócsányi András. Mert egyrészt választanak egy országot, aztán egy várost, majd a városon belül is meg kell vizsgálni, hol lenne a legoptimálisabb a működés.
Annak idején a PTE segítette az OMSZ munkáját, amire nagyon büszkék, és jól is működik – egészen pontosan a magyarországi mentőellátás területi működéséről van szó. Megkeresték őket szakorvosok, akik nem voltak elégedettek a normaidőn belüli ellátással. 112 mentőállomás elhelyezésére tettek javaslatot a földrajzos kollégák, aminek nagy része meg is valósult. Nekik köszönhető, hogy a megyehatárokat eltörölték a mentőellátásban és csakis a távolság szerint – vagyis a lehető legkevesebb idő alatt – közelítik meg a mentés helyszínét a mentőautók.
