Sokaknak ismerős az érzés, hogy közel kerültek valakihez, akihez nem kellett volna, vagy éppen nem tudtak közel kerülni ahhoz, akihez szerettek volna. Mit árul el rólunk az, hogy kit és mennyire tudunk beengedni, vagy az, hogy mennyire tudunk közelebb lépni a vágyott másikhoz? Az intimitás határairól volt szó a Pécs TV Lélektükör című műsorában.
„Eltűnt az intimitás a házasságomból, úgy élünk egymás mellett, mint két idegen. Baráti a kapcsolat, és ha belegondolok, lehet, hogy sosem volt köztünk igazi intimitás. Már jó ideje nem is érünk egymáshoz, sőt alig beszélünk” – idézet egy panaszos levélből, mely terapeutáért kiált.
„A barátság is egyfajta nagyon intim kapcsolat. Ez a szöveg bennem azt az érzetet kelti, hogy a beszélő a párkapcsolati intimitást hiányolja, aminek egy fontos része a szexualitás. De az intimitás sokkal szélesebb skáláját öleli fel az emberi kapcsolódásoknak, mint a szexualitás, sőt, mint a testi érintkezés. Persze a testi érintkezésnek is van egy olyan fajta intimitása, aminek nincsen szexuális töltete. Lehet a barátok érintése, lehet szülő-gyerek viszonylatban is, vagy testi érintkezés lehet akár tanár-diák között, mondjuk egy szeretetteljes simogatás, vagy egy egészségügyi helyzetben az ellátó megsimíthatja a másik kezét vagy fejét. Ezek pillanatnyi intim helyzetek, amikor két ember között a szeretet felszabadultan tud áramlani. Párkapcsolatban nyilván a testi érintkezésben a szexualitás is benne van. De ha egy pár azt mondja, hogy barátként élünk együtt, az még mindig feltételez egyfajta szellemi intimitást, merthogy a gondolatainkban is tudunk intim közelségbe kerülni valakihez. És feltételezhet egyfajta lelki intimitást is, ami nem feltétlen férfi-női tartalmakkal telített intim lelki kapcsolódás, hanem jobban hasonlít a barátihoz, ahogy megfogalmazta az illető” – magyarázta dr. Somogyi Erika pszichoterapeuta.
Az intimitás életünk különböző területein megnyilvánuló közelség, ami a hétköznapi kapcsolódásokon túlmutat, annál megengedőbb. Az intimzóna pedig egyénenként eltérő.
„Az, hogy az intimzóna kinél hol tart, nagyon változó. Van, aki már akkor is visszahúzódik, ha megkérdezik tőle, hogy milyen típusú parfümöt használ. A távolság függ az élethelyzettől, a korunktól, a tapasztalatainktól. Az élet során is van egyfajta változás abban, hogy mennyire és milyen helyzetben engedünk közel valakit akár gondolatilag, akár lelki vagy testi síkon” – mondta a terapeuta.
A közelség megengedéséhez minden élethelyzetben, életkorban és állapotban bátorság és bizalom szükséges, hiszen ezzel vállaljuk az esetleges sérülékenységünket.
„A bizalom legalább annyira fontos kérdés, mint a bátorság. Ha több kellemes tapasztalatom volt korábban, akkor a bizalom van előtérben. Viszont minél több csalódásom vagy nehéz tapasztalatom volt különböző intim helyzetekben, annál nagyobb bátorság és hit kell ahhoz, hogy újból megelőlegezzem azt a bizalmat, ami szükséges ahhoz, hogy az intimszféra közelébe tudjunk kerülni egy új kapcsolatban valakivel. Ha a nagy pszichiátriai korképektől eltekintünk, és a hétköznapi fogalmak körében maradunk, akkor gondolhatjuk azt, hogy mindenki vágyik az intimitásra, de nagyon különböző mértékben. És igaz az is, hogy nagyon eltérő az a fókusz, ami az intimitás kapcsán egyik vagy másik emberben, a vágyain keresztül kifejeződik. Van, akinek az intellektuális intimitás fontos, hogy az őt foglalkoztató gondolatokat megoszthassa valaki olyannal, aki megérti, és arra tud reflektálni. Van, akinek a testi intimitás után jön csak minden más. Van, akinek a lelki intimitás kell, hogy érzékelni tudja a másik embert, és bízhasson abban, hogy őt is jól érzékeli a másik. Ilyenkor átéljük a biztonság érzését, illetve azt, hogy nem vagyunk egyedül. Ahhoz pedig, hogy ez hosszabb távon fenntartható legyen, alapvetően fontos a tisztelet” – hangzott el a műsorban.
Ritka eset az, amikor egyetlen kapcsolatban megélhető az intimitás minden aspektusa, gyakran emiatt komoly súly nehezedik a párkapcsolatokra.
„A párkapcsolatban gyakran tudattalanul és nem megfogalmazott módon azt várjuk, hogy életünk szerelmével minden területen át fogjuk tudni élni ezt az intimitást. És amikor az derül ki, hogy egyik vagy másik területen ez nem az elképzeléseink szerint működik, akkor csalódunk. Emiatt a bizalom és a tisztelet is meg tud inogni, mert nehéz elfogadni azt, hogy a másik nem azért nem kapcsolódik egyik vagy másik szinten úgy hozzánk az intimitásban, ahogy mi szeretnénk, mert nem szeret bennünket, hanem azért, mert hogy neki más az igénye, vagy ő arra és annyira képes azon a területen” – fogalmazott Somogyi Erika.
Vajon mit árul el rólunk az intimitásunk – a fokozott vagy éppen csökkent intimitás igényünk?
„Nagyon különböző az igényünk arra, hogy mennyi időt töltsünk önmagunkkal. Van, akinek ez nagyon fontos, más pedig menekül minden pillanattól, amit egyedül kell töltenie. Ha két ilyen ember találkozik egy párkapcsolatban, az nem szerencsés. Minél inkább meg merjük engedni magunkat, hogy önmagunkkal intim módon, azaz nagyon őszintén tudjunk együtt lenni – akár gondolatokban, érzésekben, testi késztetéseinkben, vágyainkban -, annál bátrabban merünk beleereszkedni egy másik emberrel való intim együttlétbe, és onnan van hova visszajönni. Ha ilyen nincs, vagy nagyon gyenge lábakon áll, sok helyen vannak hiányaim, sérüléseim ebben a tekintetben, akkor ez a visszalépés egy minőségi visszalépést is jelenthet. Természetesen egy intim együttlétben megélhető teljesség érzés más, mint amit az ember önmagával képes megélni, hisz abban összeadódik a két ember gondolati, érzelmi, lelki csomagja, ami jó esetben pluszt ad hozzá mindenki élményéhez” – fejtette ki a szakember.
Az intimitás kialakulása egy folyamat, mely a kölcsönösségre alapul.
„Ez lehet egy pillanat is, amikor két ember között olyan erőtér alakul ki, mondjuk ilyen a szerelem első látásra, amikor mind a ketten egy pillanat alatt azt érzik, hogy ide merem is és szeretném is beleengedni magam. Más kapcsolatokban ez másképp működik. Sok olyan helyzet van az életünkben, amikor az egyik fél belekényszerül abba, hogy a másikat beengedje az intim zónájába, miközben a másik a legkevésbé se engedi be őt a magáéba. Ilyenek például az egészségügyi helyzetek. Ahhoz, hogy ez ne legyen traumatizáló helyzet, óhatatlanul szükséges a maximális tisztelet. Az viszont, hogy mennyire vagyunk képesek megteremteni egy bizalmas, intim kapcsolatot, nagyban múlik a személyiségünkön, a tapasztalatainkon, meghatározza a szociokulturális környezetünk, és nem utolsó sorban a család, amiben élünk. És itt van új tényezőként a mesterséges intelligencia is, aminek köszönhetően sokkal intenzívebben fogunk tudni hatni egymás életére, akár ismeretlenül is, mint eddig bármikor. Kérdés, hogy ez a tér képes-e csökkenti a távolságot az egyén és a közösség között? Lehet ez egy újfajta közelség, de lehet egy újfajta közelségnek az illúziója is” – hangzott el a Lélektükörben.
Gombár Gabriella
