Zsolnay Vilmos egyik legismertebb kerámiaiparban alkalmazott technikája az eozin volt. Honnan ered és pontosan mit takar ez az eljárás, aminek szerepe volt abban, hogy világhírűvé vált a Zsolnay-gyár?
A technikát már a perzsák is alkalmazták a VII. században, ezt fejlesztette tovább Zsolnay Vilmos. A hajnal görög istennője, Eos neve utal a zöldből vörösre váltó mázak és a hajnali égbolt színének változására.
Az eljárás lényege, hogy a már kész tárgyak felületére festett réz-, illetve ezüsttartalmú díszítményt alacsony hőfokon égették újra. Amint a máz lágyulni kezdett, oxigénhiányos (redukáló hatású) kemenceatmoszférát teremtettek. A máz felületére a festékből rágőzölgő és ott megtapadó részecskék fénytörő réteget képeztek. A rávetülő fény iránya szerint a különleges fémes csillogó hatás a nézőpont szerint változik, irizál.
Az 1897–1898-tól születő szecessziós Zsolnay-alkotásokon a színek játékossága, az új technika stílusteremtő eszköz lett.
Zöld, kék, piros, kék eozinmázas kerámiákat láthatunk a Gyugyi-gyűjteményben és a Zsolnay Mauzóleumban is. Jelenleg virtuálisan látogathatók az alábbi linken: zsolnaynegyed.hu/latnivalok/3d-tura
(x)
