A tinédzserkor a lázadás időszaka, ami nem baj, sőt, így is kell lennie, egy bizonyos pontig. Onnantól kezdve, ha a fiatal elkezd szélsőségesen viselkedni, dohányzik, belecsap a rohamivásba vagy drogokhoz nyúl, egyértelmű a jelzés, hogy valami nincs rendben. A problémák forrását azonban a legtöbb szülő rossz helyen keresgéli: a gyerekben.
Kevés kivétellel a kamaszkorban gyújtanak rá az első szál cigire, isszák meg az első felest a fiatalok. Nagy kérdés, hogy hogyan jutnak el a tinik a káros szerek kipróbálásától egészen odáig, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legfrissebb kutatása szerint a magyar fiatalok isznak a legtöbbet a kontinensen a korosztályukban. Mint ismert, a WHO 36 ország fiataljait vetette össze, és felállított egy-egy listát arról, hogy a 15 éves lányoknak, illetve fiúknak hol, hány százaléka volt már legalább kétszer részeg életében. A 2002 és 2004 között készült felmérésben a magyar lányok a harmadik, a fiúk az első helyen szerepelnek.
A probléma gyökere azonban nem a fiatalok fejében van a szakember szerint.
Dombrádi Zita, a pécsi „Füge” Devianciaprevenciós Munkacsoport szakmai vezetője szerint természetes dolog, hogy a gyermek, egészen 9 éves koráig függ a szülőtől, aki az ő szemében mindenható. Kamaszkorban ez a viszony fenekestül felfordul, a tini elkezdi megkérdőjelezni önmagát és a szülőket, feszegeti a határait, elindul egy lelki fejlődés útján a felnőtté válás felé. Ezt a folyamatot nevezhetjük lázadásnak, ami egy pontig teljesen természetes, a gyerek „dolga” kicsit fellázadni, csak az nem mindegy, hogy milyen mértékben teszi ezt, hiszen a szélsőséges viselkedés már valami másnak a jele.
A mértéktelen alkoholfogyasztás, a dohányzás és még az okostelefon túlzott használata is tünet! A gyerek ilyenkor azt „mutatja meg”, hogy valami nem működik a családban!
– Mindez azt jelzi, hogy menekül, vagy hiteltelenek számára a szülei. Ha extrém módon öltözködik, viselkedik, káros szerekhez nyúl, vagy bármi olyat csinál, ami túlmutat a normalitáson, az már egy erős jelzés a szülő felé – teszi hozzá a szakember.
Két titka van egy egészséges gyereknek: példamutatás és szeretet!
Sosem tudjuk olvasásra nevelni a gyereket, ha még sosem látott a kezünkben könyvet, és ha a mi kezünkben mindig ott lóg egy szál cigi, akkor az nem lesz számára elrettentő. A gyerek példából tanul és nem abból, hogy mit mondanak neki.
– A helyes példa azonban csak egy dolog, minden kimondott szó akkor hiteles, ha a szülő érzelmileg megfelelően kapcsolódik a saját gyerekéhez. Ha a család mindenféle szenvedélytől mentes életet él, a gyerekek mégis dohányoznak és isznak, akkor valami mégsincs rendben – mondja Dombrádi Zita. Hangsúlyozza, hogy a gyerek tinédzserkori viselkedése egy tükör, ami ha szélsőséges képet mutat, akkor a szülők közti romlott párkapcsolatra vagy a szülő-gyerek rossz érzelmi kötődésre utal.
Dombrádi Zita szerint a legjobb és leghatásosabb „módszer”, ha a szülő partnere a gyereknek. Ez nem azt jelenti, hogy barátja, hiszen az is rendkívül káros tud lenni egy alá-fölé rendelt rendszerben, de partnere.
Nem lehet megmondani, hogyan csináljuk, azt lehet megmondani, hogyan ne csináljuk!
A szakember elmondja, hogy nincs tökéletes recept arra, hogyan lehet felkészíteni a tinédzsert az első szál cigaretta elszívására, vagy az első berúgásra. Hangsúlyozza, hogy egy dolgot semmiképpen ne csináljunk, az pedig a tiltás. A barátoktól, a cigitől és a piától való eltiltás csak olaj a tűzre.
– A leghatékonyabb módszer, hogy érdeklődő szülőként állunk a gyerek mellett, partnerként. Elsősorban a kapcsolaton múlik minden! Ha tiltunk, büntetünk, és mindemellett nem értelmezzük a gyerek jelzéseit, akkor halott az ügy. Viszont ha beszélgetünk vele, meghallgatjuk a történeteit és társai vagyunk mindenben, akkor bizalommal fog reagálni – mondja Dombrádi Zita.
A szakember azzal zárja, hogy idehaza – egyébként Európa többi országában is – az egyik legnagyobb probléma a rossz családi rétegződés, vagyis az egyre több megbomlott család, vagy az úgynevezett „mozaikcsalád”, ahol több apa és anya van.
– Nem szabadna az anyagi biztonság hajkurászásának fölülírnia az érzelmi biztonságát egy családnak. Ez már az érzelmi felelősségvállalás hiányát jelenti – teszi hozzá.
