2300 nem oktató alkalmazott (a modellváltás előtt: közalkalmazott) dolgozik a Pécsi Tudományegyetemen. Szenátusi képviselőjük, Lamár Ibolya, a január 29-ei, a modellváltásnak zöld utat adó szenátusi ülésen nem támogatta az egyetem fenntartóváltását, átalakulását alapítványi működtetésű intézménnyé, meg is indokolta, miért. Megkérdeztük, az elmúlt hét hónapban változott-e a véleménye, illetve érdeklődtünk nála arról is, a munkavállalói érdekképviseleteket megkeresték-e például a tervezett teljesítményértékelési rendszerrel kapcsolatban, és hogy egyet ért-e Szili Katalin nyilatkozatával, aki szerint mélyült az egyetemi autonómia. Lamár Ibolya e-mailben válaszolt kérdéseinkre.
A január 29-e szenátusi ülésen a 2300 nem oktató (akkor még) közalkalmazott képviselője elmondta, az általa képviseltek tudják a modellváltásról a legkevesebbet. Kiemelte, nem tudják, mennyire mélyen fogja érinteni őket a változás, ezért nem tudják támogatni azt.
Nemrég megírtuk, információink szerint a kuratórium csak véleményezési jogot adna a szenátusnak az egyetem költségvetését illetően, ebben a cikkben pedig összeszedtük a kormányközeli tagokból álló kuratórium tagjainak nyilatkozatait.
– Változott-e és ha igen, mennyiben az álláspontja a modellváltást illetően az említett ülés óta?
– A januári szenátusi ülés óta nem változott a véleményem, semmi olyasmi nem történt, amely meggyőzött volna a modellváltás szükségességéről és továbbra sem látok semmilyen garanciát, némi szóban tett ígéreten kívül, az általam eddig képviselt nem oktató alkalmazottak irányába, akár egzisztenciális, akár munkabiztonság tekintetében.
– Eljutott-e Önhöz az intézmény új alapító okirata, ha igen, mi a véleménye róla?
– Az Alapító Okirat tervezetét láttam, amelyet a Szenátus néhány lényeges módosító javaslattal a költségvetéssel kapcsolatban, elfogadott, így került beterjesztésre a Kuratóriumhoz. Az elfogadott Alapító Okiratot, amennyiben van már ilyen, az érdekképviseletek tudomásom szerint nem kapták meg.
– A kuratórium elnöke, Bódis József az egyetem lapjának azt nyilatkozta, hogy a képzéseknek (“képzési területek”) legalább nullszaldósnak kell lenniük. Mit gondol erről?
– Bódis Professzor Úr ex-rektorként nálam sokkal jobban tudja, hogy ez a kijelentés legfeljebb összintézményi szinten megvalósítható és még úgy sem lenne egyszerű, tekintve a képzési területek igencsak eltérő „piaci értékét”, egyéb finanszírozási kérdésekről nem is beszélve. Itt sajnos visszaköszön az első pont: a nem oktató alkalmazottak sorsa, jövője.
– A teljesítményértékelési rendszer kialakításába bevonják-e az egyetem dolgozóit képviselő szervezeteket, személyeket? Egyáltalán szükség van-e Ön szerint erre a rendszerre?
– A teljesítményértékelési rendszer kialakításával kapcsolatban az érdekképviseleteket eddig nem kereste meg a munkáltató, hozzáteszem, az egész modellváltással kapcsolatban ugyanez a helyzet: tájékoztatókat kaptunk, mint minden egyetemi polgár, de egyik tárgyaló bizottságba sem hívtak meg minket. Magával a teljesítményértékelési rendszerrel elvben egyet tudok érteni, amennyiben képes differenciáltan értékelni a különböző munkaterületeket.
– Az egyik kurátor, Szili Katalin szerint még mélyült is az egyetemi autonómia a modellváltással. Egyetért-e ezzel?
– Kurátor Asszony kijelentését nem tenném múlt időbe, azt pedig nem tekintem az autonómia bővülésének, hogy ugyanaz a személy tagja lehet a Szenátusnak és a Kuratóriumnak is, bár bizonyára nem tiltja jogszabály.
