Hogy miért lehet Pécs Európa Kulturális Fővárosa 2010-ben? Nos, erre a kérdésre is választ kaphattunk a Filharmónia Mesterbérletének május 26-i, záró hangversenyén. A koncerten a Pécsett népszerű angol karmester, Howard Williams vezényelte – hároméves szünet után ismét – a Pannon Filharmonikusokat egy ragyogó Mozart-est keretében.
Az édesapja, Várnagy Viktor örökét csaknem három évtizede átvevő, idén nyugdíjba vonuló filharmóniai vezető, Várnagy Attila munkálkodásának köszönhetően a bérletsorozat évek óta kínálja a szakmai összehasonlítás lehetőségét a pécsi zenekar számára. Ez egyben igazán fontos értékmérője lehet a filharmonikusok aktuális színvonalának.
Idén a közönségnek lehetősége volt összevetni Bartók Béla Kékszakállú herceg vára című operájának két produkcióját: a Kocsis Zoltán vezényelte Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Peskó Zoltán dirigálta Pannon Filharmonikusok előadásában. A pécsi zenekaré semmivel sem maradt el a nemzetközi élvonalba tartozó fővárosiakétól. A szintén Pécsett megforduló MR Szimfonikusokkal és a Budapesti Filharmóniai Társasággal való összevetés pedig kifejezetten előnyös a pécsi zenekar számára.
A legutóbbi Mozart-koncert pedig az áprilisban Britten-, Haydn-, Bizet-műsorral fellépett Budapesti Fesztiválzenekarral való megméretést állja – az egységes koncepciót tekintve még erőteljesebb hatású is volt. Ebben az érdem kétségtelenül Howard Williamsé, aki két pécsi karmesteri periódusa után ismét magas színvonalú előadást produkált az általa három éve nem vezényelt Pannon Filharmonikusokkal.
Már az is üdítően hatott, hogy a Varázsfuvola-nyitányban az eltérő karaktereket friss tempókkal állította szembe az együttes. A C-dúr zongoraverseny pedig ezúttal nem elsősorban az Elvira Madigan filmből „slágerré lett” lassú tétele révén varázsolta el a közönséget, hanem a saroktételek életteli, eleven és friss tempóival. Ebben most is élen jártak – az ezúttal Gyermánné Vass Ágnes koncertmester által – összefogott vonósok, de igen élvezetesek voltak a fafúvósok is. Természetesen a produkció színvonalának meghatározó része volt a pécsi születésű zongoraművész, Jandó Jenő káprázatos játéka.
A koncert katartikus élménye a C-dúr „Koronázási” mise volt, melyhez a zenekar biztos alapot szolgáltatott, miként a Nemzeti Énekkar is. A karmester megmutatta, hogy egy 90 tagú kórussal is lehet „régizeneien” friss és üde hangzást is elérni. Az énekes szólistagárda pedig azt a kvalitást mutatta fel, amely miatt az elmúlt évtizedekben is élvezetesek és európai színvonalúak voltak a pécsi oratórikus produkciók. Váradi Mariann a romantikában világklasszis hangja kicsit talán operaibb volt a „szikárabb” stílust kedvelők ízlésének. Ám remekül illeszkedett a produkció egészének a barokktól a romantika felé mutató vonalához, miként magával ragadó és erőteljes volt a két másik egykori pécsi énekes, Megyesi Schwartz Lúcia és Kovács István is, és szép volt Szappanos Tibor líraibb Mozart-tenorja is.
