Fél évszázados sportmúlttal a háta mögött még mindig hatalmas lelkesedéssel és töretlen kitartással edz Gosztolya József. A munka meg is hozza gyümölcsét, 2024-ben országos összesítésben remek eredményeket ért el korosztályában triatlonban és duatlonban. A pécsi sportolóval beszélgettünk a versenyzésről és a mozgás szeretetéről.
Gosztolya József már a 66. életévében jár, de ugyanolyan szenvedéllyel sportol, mint 50 évvel ezelőtt. A szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium első éves diákjaként került be az iskola kosárlabdacsapatába, a következő évben viszont érkezett egy edző, aki az atlétikapályára próbálta átcsábítani. Sikerült is neki, hiszen Gosztolya a két sportág közül végül a futást választotta. Hamarosan már versenyszerűen űzte, 400 és 800 méteres távokon indult. A középiskola után a Pécsi Tanárképző Főiskolán, ahol egyik szakja a testnevelés volt, folytatta tanulmányait – és persze a futást.
– A PMFC-nél, majd később a PEAC-nál is versenyeztem, de a lábam egyre nehezebben bírta a terhelést – emlékezett vissza a sportoló. – Ennek ellenére mindvégig futottam, az utolsó versenyen a főiskola negyedik évében indultam, majd, a versenyzést illetően, egy hosszabb szünet következett.
Szervezőként is bemutatkozott
A sportot viszont nem hagyta abba, bár volt, amikor kicsit háttérbe szorult – családi élete vagy éppen a munkája igényelt akkor több időt. Mint mondta, természetes, hogy az ember életében vannak kritikus időszakaszok, amikor a fókusz nem a sportoláson van, de azt olyankor sem szabad abbahagyni. És ő, amikor tudott, mozgott. 1984-ben rajthoz állt az első, tömegrendezvényként meghirdetett maratonon Budapesten, és ugyanebben az évben indult a Vasi Vasember triatlonversenyen is, amelyet szintén akkor rendeztek meg először. A szabadidős sporteseményeken később nemcsak résztvevőként, hanem szervezőként is bemutatkozott. Munkája a baranyai megyeszékhelyről Sárvárra és Nagyatádra szólította, ahol közösségi futásokat és kerékpártúrákat igyekezett megvalósítani. Pécsre 2000-ben tért vissza, az elmúlt évtizedben pedig az edzéseket ismét komolyabban szintre emelte.
– Mintegy két évtizedig dolgoztam iskolaigazgatóként, az ezzel járó feladatok sok időt vettek el – mesélte. – A harmadik ciklust már nem vállaltam, így a sportra is több időm jutott. Ez volt 2010 környékén. Abban az évben jött létre a Fittbike Sportegyesület, amelynek alapítójával, Dinya Illéssel látásból már ismertük egymást. Ő hívott, hogy csatlakozzak hozzájuk, és a mai napig az egyesület színeiben sportolok. Mindig is szerettem másokkal együtt mozogni, jobb olyankor a hangulat, és persze motivációt is ad, hiszen a megbeszélt edzést nem mondja le az ember.
A szerencse vezette az első Ironman versenyre
A futó- és triatlonversenyek mellett négyszer teljesítette az Ironmant. Ez egy hosszútávú verseny, amelyen 3,8 kilométert kell úszni, majd 180 kilométert kerékpározni, végül a maratoni távot, vagyis 42,2 kilométert futni. Az első ilyen megmérettetésen ráadásul a véletlennek köszönhetően indult. Dinya Illés 2014-ben a Pécs Plazában egy figyelemfelhívó akciót szervezett, ahol fogyatékkal élőkből, irommanekből és közéleti szereplőkből álló csoportok tekertek spinning kerékpárokon. A verseny végén tombola is volt, amelynek a fődíja egy Ironman nevezés volt.
– A barátaim unszoltak, hogy tegyem be a rajtszámom a kalapba, bár eleinte nem akartam – mondta Gosztolya. – Aztán csak sikerült rábeszélni, mert nagyjából húszan vettünk a részt a sorsoláson, és úgy voltam vele, hogy úgyis csak öt százalék az esélye, hogy az én nevemet húzzák ki.
Ennyi viszont éppen elég volt, az ő nevét húzták ki, így már muszáj volt felkészülnie a versenyre. Az első Ironmant 55 évesen teljesítette, azóta még háromszor győzte le az embert próbáló pályát – ráadásul igen szép eredménnyel, hiszen mindig a mezőny első felében végzett.
Az idővel a nehézségek is megszépülnek
A számtalan verseny, amelyen részt vett, mind emlékezetes a maga módján, de vannak olyanok, amelyekre különös örömmel gondol vissza. Ilyen például az első maraton teljesítése annak ellenére is, hogy féltávnál begörcsölt a lába, és onnantól kezdve inkább csak gyalogolni tudott futás helyett. Büszke arra, hogy egy későbbi versenyen három órán belül tudta teljesíteni a 42,2 kilométeres távot.
Egy versenyen az időjárás nem mindig kegyes, van, hogy meg kell küzdeni az esővel, széllel, hideggel. Gosztolya pár éve egy duatlonon indult, ahol nem volt elég, hogy szakadt az eső, de a hőmérséklet is 10 fok alatt maradt. A 10 kilométer futás után 40 kilométer kerékpár következett. Igaz, a bicikli mellé odakészített egy dzsekit, azt elfelejtette felhúzni. Pár száz méter tekerés után rájött hibájára, de akkor már nem volt mit tenni – egy szál pólóban, vacogva teljesítette a távot.
A mozgást csak rövid ideig szüneteltette. 2019-ben jelentkezett nála a csípőfájdalom, kiderült, protézisre van szüksége. A műtétet, amelyre gyakorlatilag a versenypályáról ment el, 2021 augusztusában végezték el, utána az orvosi utasítás szerint 2-3 hónapot pihennie kellett. Futócipőt két hónappal és három nappal a beavatkozás után húzott újból. 2022 februárjában Kaposváron, egy 10 kilométeres versenyen már a korosztályos dobogón állhatott, az első félmaratont pedig csaknem egy évvel a műtét után futotta le. Az edzések pedig azóta is rendszeresek.
– Hetente ötször-hatszor edzek, figyelek arra, hogy a három sportág, a futás, az úszás és a kerékpározás váltogassa egymást – fogalmazott Gosztolya. –Még előfordul, hogy egy nap kétszer is sportolok, de ez egyre ritkább. Azt viszont nem szeretem, ha több nap kimarad. A hétvége sokszor a versenyeké, amik szerintem a legjobb edzések, és próbálom mindig kihozni belőlük a maximumot.
A versenyzést nem szeretné abbahagyni
Eredményei pedig magukért beszélnek. Csak tavaly 15 olyan versenyen indult, ahol félmaratoni vagy annál hosszabb távot futott, és amikor volt korosztályos értékelés, mindig az elsők között végzett. A futás mellett triatlonban és duatlonban is remekel, hiszen 2024-ben az összesített ranglista szerint korosztályában országos bajnok lett triatlonban, és második helyen végzett duatlonban.
Idén szeretné folytatni versenyrendszerét, és, ha bírja a lába, az októberben esedékes 40. Budapest Maratonra is felkészülne. A pécsi sportoló ott volt az elsőn, a harmincadikon, és reméli, az újabb jubileumon is lefuthatja a legendás távot. Az Ironmannek már nem mert nekivágni, de benevezett egy versenyre, ahol annak a felét kell teljesíteni – ez csaknem 2 kilométer úszást, 90 kilométer kerékpározást és 21,1 kilométer futást jelent. Ez a verseny mindenképpen vízválasztó lesz, amikor kiderül, mire képes. Viszont ennél is fontosabb, hogy szeretne jól élni, jól érezni magát nyugdíjas éveiben.
– Minden életkorban be kell iktatni azt a mozgásformát, amit örömet szerez, mindegy, hogy mi az – hangsúlyozta. – Fontos, hogy a gyerekekben kialakítsuk a versenyszellemet, hogy akarjanak fejlődni, célokat elérni. A sportot fiatal felnőttkorban sem szabad abbahagyni, mert az ember könnyen elveszítheti megszerzett előnyét. A későbbiekben pedig csak arra tud építeni, amit magával hozott. Tanárként, amikor csak lehetett együtt mozogtam a gyerekekkel, így mutatva példát nekik.
Tanácsként az Ironman versenyek szlogenjét idézte fel: az út maga cél. Vagyis nem a verseny a fontos, nem számít, hogy ki hányadik helyen végez, sokkal inkább az, hogy élvezze az odavezető utat. Sőt, ha valaki nem szeretne rajthoz állni, azzal sincs baj, a sport úgy is teljessé teszi az életet.
