Hat középiskolás diák egy műhold építésén dolgozik a pécsi Janus Pannonius Gimnáziumban. A feladat nem egyszerű, de felkészültségük és tudásuk is megvan hozzá, hogy szép sikereket érhessenek el az Európai Űrügynökség (ESA) által meghirdetett CanSat versenyen. A CanTech.jpg csapatával beszélgettünk.
Arató Attila, Bajor Dávid, Lehotai Dávid, Lehotai Gergely, Kovács Hanna és Shakir Talal olyan feladatra vállalkozott, amire csak kevesen képesek. Az ESA versenyén egy műhold kicsinyített mását kell megalkotniuk, amiben ugyanúgy megvan a tápegység, a szenzorok és a kommunikációs egység, mint a valódi eszközökben. Az első fordulóban egy előzetes tervet készítettek, hogy mit is szeretnének csinálni, és most tesztelnek. Ha minden jól megy, az áprilisi, országos döntőben – ahova majd a legjobb 10 csapat kerül be – az ő műholdjukat is fellövik igazi rakétán. A munkában két mentoruk, Dlusztus Péter és Ódor Péter segíti őket.
– Tavaly a gimnázium MoSat nevű csapata az országos döntőt megnyerve a nemzetközi mezőnyben képviselte Magyarországot – mesélte Dlusztus Péter. – Akkor a csapat egy baráti társaságból szerveződött, mindannyian egy osztályba jártak, és hasonló érdeklődési körrel rendelkeztek. Idén más elven szerveződött a csapat, lényegében egy válogatottat próbáltunk összehozni.
A tanár már az előző tanévben elkezdett érdeklődni kollégáinál, kiket lenne érdemes megkeresni. A csapatba végül egytől egyig nagyon jó képességű, a téma iránt érdeklődő diákokat választott, akik – annak ellenére, hogy korábban szinte nem is hallottak egymásról – mostanra remekül összekovácsolódtak.
A csapat tagjai között nagy az összhang
Szeptemberben találkoztak először, amikor az első tájékoztatót tartották a versenyről, és ezután kezdődhetett a munka. Először is felosztották, ki mivel fog elsősorban foglalkozni. Mindenki más területen érzi magát otthon, van, aki a 3D-tervezéshez ért, más a programozást vállalata, megint más a technikai hátteret biztosítja. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy valakinek a marketinggel is kell foglalkozni, össze kell állítani a hivatalos dokumentumokat – ráadásul angol nyelven –, le kell folytatni a beszerzéseket, és így tovább. Teendő van bőven, de a diákok, ha szükség van rá, segítenek egymásnak.
Miután már mindenki tudta, mi a dolga, felállítottak egy időrendet, hogy melyik részfeladattal mikorra kell elkészülni. Ez azért is volt fontos, mert novemberre le kellett adniuk egy előzetes tervet, amiben mindez szerepel. Ebben a dokumentumban még többek között meg kellett határozniuk, milyen hardvereket használnak, mi lesz a másodlagos missziójuk, milyen ejtőernyőt készítenek, vagy, hogyan szeretnék megtalálni a műholdjukat a fellövés után.
– Az eszközt úgy kell megtervezni, hogy legalább másodperceként egyszer küldjön hőmérséklet- és nyomásadatokat a földi állomásra, ez az elsődleges misszió – magyarázták. – Mi másodlagos misszióként a légkör elektromágneses szennyezettségét szeretnénk meghatározni, de próbálkozunk a kozmikus háttérsugárzás mérésével is, csak az nehezebb, olyan kis mértékekkel kell dolgozni.
A tervezés és az alkatrészek beszerzése után a csapat már javában teszteli az eszközt. A kérdés persze rögtön felmerül: hogyan csinálják ezt speciális berendezések nélkül? A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk.
Saját maguk tervezték meg a valódi műholdhoz hasonlító eszközt
– Felmegyünk a tetőre, és ledobjuk, vagy a fejünk felett megpörgetjük, hogy teszteljük a gyorsulást – summázták. Ennél persze a kivitelezés komplexebb, de ahhoz, hogy elképzeljük, mit csinálnak, ez is jó szemléltetés.
A verseny a napokban egy újabb mérföldkőhöz érkezik, január 20-án a részt vevő csapatoknak ismét szerveznek egy találkozót Budapesten, és eddig kell leadni mindenkinek az úgynevezett CDR-dokumentumot, amiben alátámasztják, hogy a műhold valóban működőképes lesz. És ezzel még nincs vége, mert márciusban lesz még egy kör, ahol kiderül, melyik az a 10 csapat, amelyik az országos döntőbe jut.
