A vérhiány miatt műtéteket halasztanak el a pécsi klinikán. A problémát tetézi, hogy ezekben a hetekben az operációkat végző orvosok egy része is szabadságra ment. A főigazgató azt mondja, a nem sürgős, könnyebb eseteket halasztják.
– A hétre lett volna kiírva, de közölték, hogy komoly vérhiány van, ezért pár napot várni kell a műtétre – mondja a hatvankilenc éves, érsebészeti beavatkozásra váró egyik pécsi páciens férje, János, aki lapunkat kereste meg problémájával. Megtudtuk: esete nem egyedi, júliusban és augusztusban feleannyian sem adnak vért, mint az év többi hónapjában, ezért van, hogy csak a halaszthatatlan, komolyabb műtétekre tudnak szerezni vért a kórházak. Egy nagyobb operációhoz pedig 10-20 véradó levett adagjára is szükség lehet.
– Sajnos ezekben a hetekben a nagy problémát ez az átlagosnak mondható jelenség okozza. Hiába igyekszünk a lehető legkevesebb vérveszteséggel dolgozni, hiába veszünk le előre a betegtől vért, hiába riasztjuk a rokonságot. Egyszerűen nem jut vér minden műtéthez, a halaszthatóakat kénytelenek vagyunk elcsúsztatná pár nappal, egy-két héttel – mondja Decsi Tamás, a pécsi kórházakat összefogó Klinikai Központ igazgatója.
Nemcsak ez az egyetlen probléma mostanában a pécsi fekvőbeteg-ellátásban. A műtéteket végző doktorok jó része ugyanis szabadságon is van. Így ha lenne is vér, akkor sem lenne annyi műtét, mint máskor.
– A törvények szerint a szabadságok egy bizonyos részét a dolgozók szabadon választható időpontban vehetik ki, s ez a kórházakban is júliusra és augusztus első felére esik. Mi általában két-három hetet egyben szoktunk kiadni, emiatt pedig valóban csak az orvosok fele dolgozik ezalatt a hat hét alatt – mondja Decsi.
Ezért is előfordulhat a klinikán, hogy a halasztható műtéteket – például vesekő-eltávolítás, érszűkülettel kapcsolatos operáció, mandulaműtét – eltolják. A főigazgató szerint mindez azokat a betegeket érinti, akik előre megállapodnak a műtét időpontjáról – ők ugyanis úgy jönnek műtétre, hogy az ne essen a „választott” orvos szabadságával egy időbe.
Lapunk információi szerint a sürgősségin is vannak gondok. Egyik olvasónk, Mária állítja: három órán keresztül várta, hogy begipszeljék a lábát.
– Nem mondhatnám, hogy nagy volt a forgalom, csak páran várakoztunk a folyosón. A fájdalmaim nagyok voltak, mégis kínkeservesen kellett kivárnom a soromat – mondta lapunknak az asszony.
Decsi szerint mindig változik, mennyit kell várni a sürgősségin, de ez nem az orvosokon múlik.
– Mindig ugyanannyi szakember dolgozik adott időszakban a traumatológián, ez előírás. Így ezen a területen nem lehet a szabadságolással magyarázni, hogy kevesebb az orvos – mondja Decsi.
Úgy véli, a sürgősségin mindig az eset súlyossága határozza meg a sorrendet, valamint az a tény, hogy rendelkezésre áll-e szabad készülék.
