Az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának elnöke szerint szükség van egy olyan művészi életpályamodell kidolgozására, amely garantálhatja a kimagasló tehetségű művészek hosszú távú megélhetését.
L. Simon László szombaton a 7. Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozó keretében tartott táncművészeti fórumon az MTI-nek azt mondta: a megfelelő pályakép, az akár több évtizedre biztosított egzisztencia hozzájárulhat ahhoz, hogy a szülők a művészi pálya felé irányítsák gyermekeiket.
Hangsúlyozta, a kormányzat részéről töretlen a művészeti képzés támogatása, evidencia annak fenntartása. Kitért ugyanakkor arra, hogy a képzés terén több dolgot is célszerű átgondolni, mert megítélése szerint a művészképzésben a tanárokkal szemben nem fogalmazhatók meg ugyanazok az elvárások, mint a klasszikus képzésben.
A fórumon elhangzott, hogy bár a táncművészoktatás magas színvonalú Magyarországon, a pálya egyre kevésbé vonzó a gyerekek és szüleik számára. Különösen fiú táncosból van kevés, ezt a szakma presztízsének csökkenésével, a várható jövedelemmel indokolták a szakemberek.
Bombicz Barbara, a Győri Tánc- és Művészeti Általános Iskola, Szakközépiskola és Kollégium igazgatója elmondta, hogy az intézmény két évfolyamában jelenleg egyáltalán nincs fiú, holott évekkel ezelőtt még viszonylag kiegyenlített volt a nemek aránya.
Beszámolt arról, hogy bizonyos feladatok elvégzéséhez vagy vizsgákhoz gyakran a Győri Balett férfitáncosait hívják segítségül, mert nincs elég fiú, akivel a lányok gyakorolhatnának.
Kiss János, a Győri Balett igazgatója, a Magyar Táncművészek Szövetségének társelnöke arról szólt, hogy sürgetik, a jövőben életjáradékban ne csak a négy kiemelt társulat 25 év munkaviszonyt igazoló balettművészei, hanem a többi táncművész is alanyi jogon részesülhessen.
„Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy ezt a kedvezményt a néptáncosok és a kortárs táncművészek is megkapják, hiszen a táncosok egy bizonyos kor fölött már nem tudják az elvárt színvonalon ellátni feladatukat” – tette hozzá a társelnök az MTI-nek.
Kiss János fontosnak nevezte, hogy a táncművészek a színművészekhez hasonló lehetőséget kapjanak a továbbtanulásra, mert a nemzeti minősítésű társulatoknál előírás a felsőfokú végzettségűek arányának növelése, s ugyanez az elvárás azokkal a neves művészekkel szemben is, akikre oktatóként az intézmények igényt tartanának.
