Az utóbbi két évtizedben a hazai fecskék állománya közel felére csökkent, aminek többek között a háztáji állattartás megszűnése, a fokozott mértékű szúnyogirtás, a fecskefészkek leverése és a tartós hidegfrontok az okai. A madarak látszólag leküzdhetetlen „ellenfelekkel” harcolnak, ezért fontos, hogy a pécsiek is kiálljanak értük.
Magyarországon három fecskefaj, a füsti-, molnár- és partifecske fészkel. Mindegyik faj védett, természetvédelmi értékük 25 ezer forint, számuk azonban drasztikusan csökken: az utóbbi két évtizedben egyes fecskefajok állománya 30-50 százalékkal csökkent.
Bank László, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület pécsi irodavezetője elmondta, hogy az egyre csökkenő fecskeállomány problémája igen összetett kérdés. Egyrészt az állattartás teljes átalakulásának a fecskék látják a kárát. A rendszerváltás óta ugyanis szinte teljesen megszűnt a háztáji állattartás, ma zárt állattartó telepeken, nagyüzemi körülmények között tenyésztik a haszonállatokat, ahol a rovarirtás is elterjedt. A korábbi külterjes állattartás sokkal kedvezőbb volt a fecskék számára, mert a legelő állatok környezetében mindig sok rovart tudtak zsákmányolni. A falusi porták istállói és egyéb gazdasági épületei pedig megfelelő mikroklímát biztosítottak a fészkeléshez.
Másrészt a mezőgazdálkodás során használt, folyamatos vegyszerezés, valamint az egyre szélesebb méreteket öltő szúnyogirtás minimálisra csökkenti a rovarvilágot, így a madarak fontos táplálékbázisa szűnik meg. A csökkenésben szerepet játszik az afrikai telelőhelyek átalakulása is. Ezeken a területeken a lakosság létszáma egyre nő, ezzel együtt zsugorodik a fecske természetes élőhelye, nem beszélve arról, hogy a madár még mindig fontos fehérjeforrásnak számít a helyi lakosság körében, évente több millió madár esik áldozatul.
A fecskéket az időjárás sem segíti: vonuláskor, a tartós hidegfrontok idején fellépő táplálékhiány miatt is sok fecske pusztul el. Bank László szerint ilyen időben a madarak nem tudnak kellő mennyiségű rovart zsákmányolni, és néhány napi éhezés után elpusztulnak. A költési időszakban fellépő hasonló időjárási hatások pedig a szaporulatot veszélyeztetik.
Végül, de nem utolsósorban a lakosság hozzáállása sem kedvez a fecskéknek. A molnárfecske ugyanis az épületek külső falaira, ereszek alá, tornácokra rakja fészkét, így az ürülék a járókelőkre, erkélyekre, közösségi terekre potyoghat. Érthető módon nem fogja érdekelni a társasház lakóit a fecske költési időszaka, ha éppen homlokzati felújításon a sor, de a panellakót sem fogja meghatni egy fecskefészek, ha odapiszkít a madár az erkélyre. Bank László szerint azonban rengeteg bosszúságtól, értelmetlen és törvénytelen fészekleveréstől kímélhetjük meg a világot egy nagyszerű eszközzel, a fecskepelenkával. Ez a lap, közvetlenül a fészek alá felhelyezve felfogja a madarak és fiókák ürülékét, így a fészek alatti terület tiszta marad.
A mohácsi kompon korábban 100-150 pár molnárfecske fészkelt. Tömeges jelenlétük zavarta az átkelő utasok egy részét, ezért a révhajózási vállalat leverette a fészkeket, és dróthálóval akadályozta meg a fecskék ismételt fészekrakását, noha páratlan látványosság volt a madártömeg.
Ahogy Laczik Dénestől, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság erdészeti referensétől megtudtuk, a park, a saját kezelésében lévő állattartó telepein minden erejével segíti a fecskék megtelepedését, a rovarokat az állatok körül például nem irtják. Részt vesznek a szúnyogállományok felmérésében, és ha nem indokolt az irtásuk, jelzik a megfelelő hatóságoknak.
Amit még tehetünk
Bank László hangsúlyozta, hogy a fecskék házhoz csalogatására megoldás lehet a műfészkek kihelyezése is, bár ez sem garancia a megtelepedésükre. Segíthetjük őket sárgyűjtő helyek létesítésével is, ami különösen száraz időben fontos. Ha a költési időszakban – első költésüket április közepétől június közepéig, a másodikat július-augusztusban végzik, ritkán azonban évi háromszori költés is előfordulhat – a kertünkben egy kis nyílt helyet folyamatosan nedvesen tartunk, akkor a fecskék könnyebben tudnak építeni fészket.
