Az Esztergár Lajos Család- és Gyermekjóléti Szolgálat és Központ szakemberei voltak a legközelebb azokhoz, akiket a leginkább érintettek a járványhelyzet miatti korlátozások. Nagy Istvánnal, a szolgálat vezetőjével beszélgettünk.
– Az Önök látókörében lévő társadalmi csoportok közül melyeket érintette leginkább és hogyan a járványidőszak?
– Az intézményünkkel kapcsolatban álló klientúra minden résztvevőjét érintette a Covid 19 okozta járványhelyzet. Az elsődleges veszélyeztetett csoport az idősek, de ugyanúgy hátrányosan érintette a gyermekes családokat, valamint az egyedül élő embereket is. Nem mehetünk el szó nélkül a digitális oktatásból lemaradt gyermekek problémája mellett sem, valamint a gyermekek fejlesztése, és felzárkóztatása sem működött. Az intézményünkbe szabályozott kapcsolattartások számában is történt visszaesés, de a folyamatos jelenlétünkkel ez a szolgáltatás egészen jól vészelte át az időszakot, figyelembe véve a gyermekek érdekeit. Komoly nehézséget jelentett még a jelzőrendszer „tetszhalott” állapota, hiszen a köznevelési intézmények, egészségügyi szolgáltatások is korlátozott számban voltak elérhetőek.
– Önök keresték meg azokat, akik nehéz helyzetbe kerültek, vagy az érintettek jelentkeztek segítségért?
– Azon családok esetében, akikkel napi kapcsolatban vagyunk, tudtuk, hogy milyen segítségre van szükségük, őket azonnal elértük. Akik viszont a járványügyi helyzetben jelentek meg, mint segítségre szorulók, őket folyamatosan igyekeztünk felkutatni, problémájuk megoldásában segíteni őket. Természetesen a Covid 19 okozta veszélyhelyzet ideje alatt jelentősen nőtt azok száma, akik valamilyen segítségre szorultak, ennek a skálája igen széles volt, az alapvető élelmiszer igénytől kezdve, a lakhatás, rezsi, oktatási nehézségekig bezárultan.
– Az egyes emberekre, idősekre, hátrányos helyzetű felnőttekre és gyerekekre milyen hatással voltak a korlátozások?
– A legnagyobb hiányt a társas kapcsolatok elmaradása jelentette. A mindennapok során talán fel sem merül bennünk, hogy a személyiségünket ért hatások tekintetében milyen fontos szerepet tölt be a másik emberrel való találkozás, szó, gesztus, érintés, beszélgetés. Az is egy új helyzetet teremtett, hogy az idősek a saját védelmük érdekében maradtak egyedül, míg a családok ugyanennyi időt voltak összezárva, valamint a gyermekek személyes kortárs kapcsolataiban jelent meg egy hiány, mégha a jelenlegi digitális tér lehetőséget is biztosít ennek ellensúlyozására, de mégis nehézség volt.
– A PAPI-programnak kiemelkedően fontos szerepe volt ebben az időszakban. Kérem, összegezze a program tapasztalatait!
– PAPI-program ebben a helyzetben valóban egy kézzel fogható segítségnyújtás lett, mindazon személyek részére, akik valamilyen módon segítségre szorultak. Sokan azt gondolják, hogy az időseknek nyújtott csak segítséget, de valójában azon személyek, családok számára is, akik valamilyen fogyatékkal élő személyt gondoztak, neveltek vagy valami egyéb akadályoztatás miatt nem tudták az általunk kínált szolgáltatásokat egyénileg elérni. Mindazon szakemberek, önkéntesek, akik részt vettek ebben a programban, rengeteg munkát fektettek bele, folyamatosan több héten keresztül, mivel a PAPI-program hétfőtől vasárnapig minden nap működött. Azt is el kell mondanom, hogy ennyi jó szót, elismerést, köszönetet nem kaptunk a mindennapi munkánk során, mint ebben az időszakban. Ezt azért is szeretném külön megköszönni, mert nekünk is rengeteg energiát adott a mindennapjainkban.
– Milyen extra tapasztalatokat hozott a járványidőszak Önöknek? Fel tudják-e használni a későbbi működésük során ezeket?
– Az összefogás, annak mikéntje és mélysége példaértékű volt ebben az időszakban, ezt megtapasztalni nagyon jó érzés volt. Az is szívderítő volt, hogy a társadalmi szolidaritás, a segítségnyújtás, a tenni akarás még a társadalomban megvan, sőt ilyen helyzetben még inkább aktiválódik. Kialakítottunk egy eljárást több intézmény tevékenységének összehangolására, ennek keretei rendelkezésre állnak, aminek a segítségével a későbbiekben kialakuló hasonló helyzetekben gyorsabban leszünk képesek reagálni.
– Egy esetleges második hullám esetén, ha ismét korlátozások lesznek, újra komoly munka vár Önökre. Mi az, amit máshogy csinálnának, mint az elmúlt hónapokban?
– Az esetleges második hullám megjelenése esetén az Intézményünk már egy nagy előnnyel, a jelenleg megszerzett tapasztalatokkal rendelkezik, nem ér majd minket olyan váratlanul a helyzet, ez mindenképpen egy előrelépés és eredmény. Nagy valószínűséggel a második hullám első időszakára gyorsabb válaszunk tud lenni és azonnal fel tud állni egy rendszer a segítésre. Amiben mindenképpen gyorsabb reakció várható tőlünk is, az a digitális oktatásból kiszoruló gyermekek elérése és segítése. Ebben maradt még javítani való, de ehhez szükséges az iskolák segítsége is.
Legvégül szeretném mindazon személyek, cégek, intézmények, egyházi felekezetek együttműködését megköszönni, akik jelentős segítséget adtak adományaikkal a rászoruló személyek, családok részére.
