Nekem ez volt az első alkalom, amikor külföldre utazhattam. Az, hogy ezt egy számomra talán legérdekfeszítőbb országban tehettem, hatalmas élmény volt.
Mivel az iskolában is franciát tanulok, így kézenfekvő volt, hogy az Erasmus+ keretén belül Franciaországba utazzak néhány diáktársammal együtt. Érdekelt a kultúra, szerettem volna a nyelvet is gyakorolni. Ebben nagy segítséget nyújtott az, hogy francia családoknál kaptunk szállást.
A program helyszínéül Nort-sur-Erdre szolgát, egy kisváros nem messze az óceántól. Nehéz elhinni, hogy csak egy hetet, pontosabban hat napot töltöttünk ott. Belegondolni abba, hogy mennyi mindent csináltunk, és milyen közel kerülhettünk néhány diákhoz ennyire rövid idő alatt, egyszerűen hihetetlen.
Az utazás témája a folyók voltak, így a programok is „vizesek” lettek. Jártunk hajógyárban, sólepárlóban, hajókáztunk az Erdre-on, ám a program, ami vitte a pálmát, az mégis az óceánparti séta volt. Az egyik magyar srác meg is mártózott benne. Csapatépítés szempontjából azonban a hosszabb séták bizonyultak a leghatásosabbnak, akár Nantes-ban, akár a sólepárlóban. Az egyik francia diákkal, akivel még mindig tartom a kapcsolatot, egy ilyen úton kezdtem el beszélgetni.
Érdekes volt látni, milyen különbségek vannak a két kultúra között az étkezés terén is. Számomra a legérdekesebb az volt, hogy a gyerekek uzsonnára nem szendvicset vagy gyümölcsöt kaptak, hanem egy csomag gumicukrot, chipset és gyümölcspépet. Az, hogy a franciák csigát esznek salátával, egyáltalán nem igaz. Rengeteg édességet és rágcsálnivalót fogyasztanak, ezért már szerdán, a második kint töltött estén telefonáltam anyukámnak, hogyha hazaértem, rántott húst szeretnék enni krumplipürével.
Amikor most visszagondolok az utazásra, a repülőút, az óceán és az emberek jutnak az eszembe először. Elképesztően kedves, barátságos embereket ismerhettem meg. Nagyon várom már, hogy jövő tavasszal az itteni Erasmus+ keretén belül viszontláthassam néhányukat.
Storcz Júlia – Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma, 11.D
