Pécs egy héten át nemcsak Európa, de a Fúvószene Kulturális Fővárosa is. A WASBE (Fúvószenei Világszövetség) 2013-as Világkongresszusának rendezési jogát elnyert Pécs idei EKF-évének egyik kiemelt rendezvénye a július 4-10. között zajló I. Magyar Fúvószenei Nagydíj, melyet épp a három év múlva sorra kerülő világesemény felvezetéseként álmodott meg Bogyó Imre fesztiváligazgató és Neumayer Károly Liszt-díjas karnagy, művészeti vezető. S már a rendezvény első fele is igazolta álmaikat: Pécset igazi európai fúvósvarázs árasztotta el.
A 12 ország 49 együttesével, a fúvószenekarok mellett mazsorett csoportokkal Pécs szinte egészét átölelő szabadtéri programok is helyet kaptak a kínálatban, mi most azonban az Expo Center Angster József-termében megtartott első három gálakoncertről szólunk röviden.
Az EKF nagyköveti címet viselő, több hazai és nemzetközi fúvószenekari versenyt, közte a 2001-es Kerkradei Fúvósolimpiát is megnyert Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekar 600 fős teltház előtt rendezett nagy sikerű vasárnapi nyitóhangversenyét – melyet a Bartók Rádió közvetítése révén az ősszel több mint 20 országban hallhatnak majd -– rendkívül magas színvonal és igényes műsor-összeállítás jellemezte.
A Neumayer Károly által vezetett együttes Erkel Hunyadi Lászlójának finom eleganciával előadott Palotásával alapozta meg a hangulatot, melyet Hidas Frigyes Ünnepi zenéjének és Lendvay Kamilló: Csajkovszkij mester utolsó üzenete című műveinek részletszépségekben gazdag, nagy ívű, bár talán némi drukk miatt nem hibátlan előadásával eggyel magasabb nehézségi fokon folytatott.
Az első rész csúcspontja a pécsi zenekarnak már több művet írt Dubrovay László Tavaszi szimfóniájának pécsi bemutatója volt, mely nemcsak a zeneszerző, de a közönség és a kritikus megelégedésére is okot adóan precíz, ihletett, dinamikai és színárnyalatokban is gazdag és ihletett volt. Különösen a 3. tétel humora jött át a nagyközönségnek is. A koncert második felében a szórakoztató műfajban mutatták meg a pécsi vasutasok, hogy ezen a téren is a világ élvonalához tartoznak, amiben Vavrinecz Béla 2. rapszódiája és Lehár Víg özvegy egyvelege volt egészen káprázatos.
A Budapest Szaxofon Kvartett 3 tagjából és 1-1 olasz, svájci és szlovén muzsikusból álló, Szepesi Bence vezetésével tavaly alakult EuroSax együttes hétfői gálakoncertjén egy világszínvonalon játszó csapat egészen lebilincselő produkciójának tapsolhatott a – sajnos igen kis létszámú – közönség. Pedig ahogy Händel Vízizenéjének I. szvitjét és Vivaldi 2 trombitás versenyének 2 szopránszaxofonos átiratát játszották, az a legigényesebb régizene-rajongók igényeit is kielégítette, olyan friss tempójú, virtuóz, ugyanakkor legfinomabb árnyalatokra is érzékeny játékot produkáltak.
S ezután Rossini, Enescu, valamint kortárs amerikai, magyar és olasz szerzők, majd ráadásként egy kis repetitív zenében és Haydn Gyermekszimfóniájában is megmutatták, hogy tökéletes összjátékra képesek, s mindegyikük virtuóz szólistája a hangszerének – volt, aki szaxofon mellett klarinétozott is -, s hogy együtt egy teljes zenekart is tökéletesen megidéznek. Az egymásra szuper érzékenyen reflektáló előadásmód pedig eljövendő világsikerük záloga is lehet.
