Fél évszázada alakult meg a Pécsi Balett. Idei évadjuk e jeles jubileum jegyében telik. Tavasszal ünnepi kiadvánnyal jelentkeztek, az évforduló tiszteletére kamarabemutatót tartottak, november közepén nagyszínházi premierjük lesz. Az elmúlt hét az általuk szervezett nemzetközi tánctalálkozó lázában zajlott, most szombaton nagyszabású gálaműsorral ünnepelnek.
– Kezdettől fogva, 2007 óta felfokozott hangulat övezi a nemzetközi tánctalálkozókat – kezdi beszélgetésünket Vincze Balázs, a Pécsi Balett igazgatója. – A közönség nagyon szereti, hisz a legjobb hazai együttesek mellett külföldről igazi kuriózumokat láthat. A kultúrfővárosi esztendőnek köszönhetően most több pénzből gazdálkodhattunk, így a társulatok itt tudtak maradtak pár napig, látták egymás előadásait, s ez hamisítatlan fesztiválhangulatot teremtett. Bevallom, két társulat fogadtatásától féltem kicsit, mert rendhagyó stílust képviselnek. Ám a kulturális sokszínűséghez szokott pécsi közönség nyitott volt ezekre is. Úgy van ez, mint a gasztronómiában bizonyos ínyencségekkel, például az osztrigával: különleges étek, de akad, akinek nem ízlik, ám egyszer mindenkinek ki kell próbálnia.
– Nevesíthetnénk az érintett produkciókat?
– Az egyik a kanadai Compagnie Marie Chouinard fellépése volt, a másik a japán Hiroaki Umedáé, akinél nem is annyira a mozgásra, inkább a látványvilágra épített. Némileg csalódtam Angelin Preljocaj társulatában, tőlük én erősebb előadást vártam. De a mariboriak modern Rómeó és Júlia-feldolgozása, a Madách Musical Táncművészeti Iskola Gulliver tánc-showja és a kubai DanzAbierta társulat produkciója fergeteges volt. Nem beszélve arról az estről, melyen a mi társulatunk mellett a Győri Balett és a Szegedi Kortárs Balett lépett közönség elé.
– Október 2-án ugyancsak emlékezetes gálának lehetünk tanúi a Pécsi Nemzeti Színházban.
– Nagyon bízom benne, hogy így lesz. Közel félezer egykori táncost, koreográfust, alkotót kellett felkutatnunk, mindazokat, akik részesei voltak az együttes elmúlt fél évszázadának. Kétszázötvenen itt is lesznek közülük.
– Mire számíthatunk ezen az estén?
– Az első részben személyes hangvételű visszaemlékezések révén elevenedik meg a múlt, megszólalnak a Pécsi Balett egykori igazgatói, archív felvételről részleteket játszunk be a régi előadásokból. A jelenlegi társulat előad egy részletet Eck Imre Réquiem-koreográfiájából, s most készülő, vadonatúj produkciónkból is. A Jó és a Rossz kertjében című, november 19-én bemutatandó darabról van szó. Balett-termi hangulatot varázsolunk ezzel a színpadra, s ez attól lehet érdekes, hogy a már nem aktív táncosokban visszaidézi fiatalságuk idejét, másrészt bepillantást enged a ma itt dolgozó balettművészek munkájába. Nagy megtiszteltetés, hogy ezen az estén talál gazdára a néhány éve alapított Eck Imre-díj. Az első részt egy látványos, megható mozzanattal zárjuk, de ez legyen meglepetés. Az egész est Páva Zsolt polgármester úr köszöntőjével indul, a második részt Mihályi Gábor, a Magyar Táncművészek Szövetségének elnöke vezeti be, majd a Pécsi Balett előtti tisztelgésül a Magyar Állami Népi Együttes, a Budapest Táncszínház, a Duna Művészegyüttes és a Szegedi Kortárs Balett mutat be rövid részletet egy-egy előadásából. A mi társulatunk is színpadra lép, akárcsak a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola Táncművészeti Tagozatának növendékei is. Aztán az egész vendégsereg átvonul a Palatinus Szállóba, ahol bállal zárul a program.
– Miként éli meg, hogy az ország legfiatalabb balettigazgatójaként, 34 évesen vezeti e nagy múltú együttest?
– Komoly teher, óriási kihívás ez, de így öt év után kezdem megszokni. Úgy érzem, mintha mindig is e társulatban dolgoztam volna. Számomra a Pécsi Balett a legfontosabb a világon. Kezd beérni a rengeteg munka, hisz a szakma idén a legjobb társulatnak titulált minket, az évad országosan legkiemelkedőbb produkciójaként emlegetik a Change Backet (fotónkon), Balássy Szilvia lett tavaly az Évad legjobb balett-táncosa, én Harangozó-díjat kaptam, Gombosi László állami kitüntetésben részesült, s a számunka olya fontos utánpótlás-bázis, a Művészeti Gimnázium több pedagógusának munkáját is elismerték, megkaptuk a megyei Prima-díjat és az EKF nagyköveti címet. Szeretném, ha művészileg, szakmailag a jövőben is minden rendben lenne a társulatnál. Ez a legfontosabb, mert így tudunk a múlthoz, az elődeinkhez méltóak lenni a következő ötven évben.
