Több mint két évtized óta először nyílt a hétvégén átfogó Vasarely-kiállítás Párizsban: az op art magyar származású mesterének mintegy hetven munkája egészen az év végéig látható a művészeket és alkotásaikat játékos és humoros formában, elsősorban gyermekeknek bemutató Musée en Herbe (Múzeum a fűben) elnevezésű kiállítóhelyen.
A retrospektív tárlathoz kapcsolódóan a belvárosi múzeum emeleti galériájában két olyan kortárs magyar művésztől, Bullás Józseftől és Esterházy Marcelltől láthatók munkák, akiket festményeikben, illetve videóikban szintén a színek és a formák játéka foglalkoztatja.
Az egyszerre időrendben és tematikusan szerveződő Vasarely-kiállítás játékos és interaktív módon, kevés szövegmagyarázattal, pedagógiai eszközökkel érteti meg a legfiatalabb látogatókkal, hogy a kezdetektől a formák iránt érdeklődő festő hogyan vált fokozatosan az optikai művészet mesterévé.
A kiállított alkotások mellett a gyerekek optikai játékok és társasjátékok kipróbálásával maguk értelmezhetik a műveket, tapasztalhatják meg a geometriai formák kapcsolatát a valós világgal. Vasarely egész életében kísérletezett, újraértelmezte a színek és formák kapcsolatát. A látogatók a rendelkezésükre álló eszközökből maguk is újraalkothatják Vasarely műveit, illetve Vasarely különböző módszereivel új műveket találhatnak ki, létrehozva egy teljesen önálló, saját optikai világot.
A kiállított munkák jelentős része a Vasarely által az 1976-ban Aix-en-Provence-ban létrehozott alapítványból érkezett, s először láthatók Párizsban, amióta a bíróság 2008-ban Pierre Vasarelynek, a festőművész unokájának ítélte a nagyapja hagyatéka feletti rendelkezés jogát. A magyar művész családjának tagjai éveken át pereskedtek a hagyatékért. Ezen kívül a párizsi Pompidou központ, a pécsi Janus Pannonius Múzeum Vasarely-gyűjteménye, valamint francia magángyűjtemények bocsátották a kiállított tárgyakat a múzeum rendelkezésére.
Pierre Vasarely az MTI-nek elmondta: nagyapjának az op art létrehozása mögött álló kísérletező munkásságát valójában nem sokan ismerik. Kisgyerekként sokat hallgatta nagyapja fantasztikus meséit egy képzeletbeli, futurista, színes világról, amelyben ő, „kis Pierre”-ként Győző – ahogy nagyapját eredeti nevén hívta – játszótársa volt. Sokat kugliztak, kártyáztak, sakkoztak és biliárdoztak együtt, s egyikük sem szeretett veszíteni. Ezeknek a játékoknak az univerzumából fejlesztette ki Vaserely a formákra és színekre épülő művészi világát.
Victor Vasarely (1906-1997), az op-art festészet kiemelkedő alakja Pécsett született Vásárhelyi Győző néven, a budapesti Műhely Akadémián tanult, de egy grafikai pályázat nyerteseként kijutott Párizsba, ahol a nonfiguratív művészet világhírű alkotója lett, képei a legnagyobb francia múzeumok gyűjteményeiben szerepelnek.
A kiállításhoz kapcsolódva a Musée en Herbe Bullás József kilenc új művét is bemutatja, aki az új absztrakt festészet úttörőjeként op artos effektekkel keveri a geometrikus festészetet a repetitív ornamentikával. A hagyományos olaj, vászon technikával készült képeken a Vasarely op-nál puhább, az úgynevezett valőrökre és színviszonylatokra épített transzcendens teret fokozza a fókusztalanság és az elmosódottság.
Az emeleti galériában a Párizsban élő Esterházy Marcell két régebbi munkája is kiállításra került. A v.n.p V.2.0 (2004-2005) című 12 perces filmen egy vasárnapi ebédet látunk: az asztalfőn a művész nagyapja ül, aki – levesét lassan kanalazva, majd a rántott húst eszegetve – nyugalmával és magába fordultságával éles ellentétben áll a körülötte zajló felfordulással, a család többi tagjának zaklatott kapkodásával. A művész az eredeti felvételt nagyapja kezének mozgását figyelve felgyorsította, így a néző számára olyan a hatás, mintha az idős ember enne normál ritmusban és környezete létezne szokatlanul ideges és vibráló tempóban.
A budapesti Ludwig Múzeum állandó gyűjteményét képező h.l.m.V.2.0 (2004) című film egy marseille-i lakótelepi toronyház homlokzatának számítógépen manipulált változásait mutatja. Az 1960-as évek elején tervezett épületegyüttesben a lift hiánya miatt a szociális hierarchiának ellentmondva eleinte a társadalom gazdagabb rétegei laktak az alsó szinteken, és a szegényebbek a felsőkön. A felvonó beépítését követően azonban a nyolcvanas években a lakók lassan kicserélődtek: a gazdagok kerültek felülre, a szegények alulra. A homlokzat rácsos szerkezetébe ágyazott teraszok inkább tároló, ruhaszárító funkciót látnak el. A videón futó animáció erre a két jelenségre utal.
A két magyar művész a következő hetekben pedagógiai műhelymunkákat is tart francia iskolások számára.
