Két Erasmus+ ösztöndíjat elnyert, a nemrég kezdődött szemeszterben itt tanuló német hallgatóval, Sarah Bischoffal és Elsa Krenekkel beszélgettem arról, hogyan kerültek a Pécsi Tudományegyetemre (PTE), miért éppen ide jelentkeztek, illetve hogy tetszik nekik eddig a város.
Ugyan még csupán három hete érkeztek Pécsre, temérdek mondanivalójuk alapján mégis rengeteg impulzus érte már őket itt. Sarah kollégista, míg Elsa lakást bérel a belvárosban, mindketten a német tanszéken vettek fel órákat, emellett előbbi hölgy filozófiát, míg utóbbi matematikát hallgat.
– Én Münchenben élek és járok egyetemre, de a nagyszüleim révén már többször jártam Magyarországon, ugyanis ők Szekszárdon laknak. Kicsit beszélem a nyelvet, de szeretnék még jobban megtanulni magyarul, így az Erasmus+ program keretében járok tanfolyamra. Nagy élmény számomra, hogy nem csak egy alkalommal, nyáron találkozhattam most a nagymamámékkal, hanem szinte bármikor meglátogathatom őket, hisz csak egy órányira vannak Pécstől. Emiatt is szerettem volna mindenképp ide jönni az ösztöndíjjal, de külön öröm számomra, hogy egy unokatestvérem is a PTE-n tanul, így őt is többet látom. Az egyetemi órákat nagyon élvezem és úgy látom, az itteni oktatók tényleg igyekeznek, hogy valóban elsajátítsuk és megértsük az anyagot. A városban szimpatikus, hogy mindenki nagyon segítőkész és nyitott, rengeteg a program, illetve nagyon szép is a környezet.
Óriási élmény átsétálni a Széchenyi téren és tudni, hogy ebben a csodás városban fogok lakni legalább fél évig
– mondta Sarah Bischoff. Hozzátette, egyelőre egy szemeszterre szól az itt tartózkodása, de könnyen el tudja képzelni, hogy lehetőség szerint tovább marad.
Elsa Krenek ezt azzal egészítette ki, szerinte klassz, hogy ennyire – ahogy ő fogalmazott – kompakt a belváros, minden könnyen és gyorsan megközelíthető gyalog, amit szülővárosa, Frankfurt am Main tekintetében nem lehet elmondani. Emellett azt is boldogan mesélte, hogy habár ő még nem beszél magyarul, több alkalommal tapasztalta, hogy számára meglepő módon a pécsiek közül sokan tudnak vele németül kommunikálni.
A kollégiumról a müncheni hölgy azt mondta, nagyon érdekesnek találja, hogy ennyi különböző országból érkeztek ide hallgatók. Megjegyezte, hogy habár a felszereltség nem feltétlenül összehasonlítható a németországi hasonló intézményekkel, egyébként nagyon jól érzi magát a közösségben. Beszélt arról, hogy nem csak az egyetemi kurzusok, de az ösztöndíjprogram által is sok embert megismert már, illetve arról is, hogy szerinte nagyon színes programkínálat áll rendelkezésre: többek között voltak Pécsett lasertagezni és városi ralin, utaztak a Parlamentbe, de wellness napot is szerveztek Szigetváron.
– Feltűnt, hogy mennyire segítőkészek a magyar hallgatótársaim. Mikor az első kurzusomra mentem már az előadó előtt várakozva úgy éreztem, bevettek a csapatba, érdeklődtek irántam, úgymond integrálva éreztem magam. Az óra után is azonnal felajánlották, hogy elkísérnek a könyvtárhoz, nagyon pozitív élmény volt. Sőt, szokatlan is, hiszen a frankfurti egyetemen jóval többen vagyunk, így nem ilyen közvetlen a kapcsolat. Az is kellemes és meglepő számomra, hogy az oktatók itt a keresztnevünkön szólítanak minket, nem olyan anonim az egész.
Szuper az is, hogy Pécsett nem kell különösebben programok után kutatni, itt mindig történik valami, kijövök az ajtón és csak úgy belefutok mindenféle rendezvényekbe.
– vélekedett Elsa Krenek. Mint mondta, két dolog vonzotta igazán a városba: egy rokona itt tanult és mindig úgy nyilatkozott, hogy élete legszebb időszaka volt a városban eltöltött néhány év; emellett német egyetemi oktatóitól csupa jót hallott az itteni Germanisztika Intézetről.
Abban mindkét interjúalany egyetértett, hogy a pécsi kulturális hagyományok, a gyönyörű belváros és a helyiektől tapasztalt szíves fogadtatás egyedülállóvá teszik az itteni tanulást.
Kiemelt képünk illusztráció.
