A karácsonyfa az ünnep központi eleme, melyet titokban vagy közösen de feldíszít a család. Van, ahol ragaszkodnak a jól bevált színekhez, és minden évben ugyanazok a díszek lógnak az ágakon, van ahol minden karácsonykor újabbakat vásárolnak vagy készítenek, és akad olyan otthon is, ahol szeretnek eltérni az átlagostól. Íme néhány az utóbbi kategóriából.
Jancsi és Juliska kedvence
Édességekkel díszíteni az ünnepi fenyőt önmagában nem szokatlan megoldás, főleg ha a hungarikumnak számító szaloncukorra gondolunk. Ám a képen látható két karácsonyfa megalkotói valószínűleg túl komolyan vették a feladatot.
Barbie karácsonya
Valahogy így nézhet ki a szőke fantáziaszülemény és Ken közös karácsonyfája. Bár a rózsaszínű műfenyő manapság nem számít újdonságnak, valószínűleg csak kevés otthonban állítanak ilyet szenteste. A babarózsaszín karácsonyfa pedig csak jelenthet a jobb oldali fotón látható gyönyörűségnek, melynek aljába még egy miniatűr szarvascsordát is odavarázsoltak. Bámulatos.
Virágom, virágom
Bár a karácsonyfa születéséről szóló írásokban olvasni, hogy régen a dió és az alma mellett papírvirágokkal is díszítették a fát,szerintünk mégis furcsán mutatnak a két tenyérnyi virágok a fenyőn, főleg ha nem látszanak ki alóluk a zöld tűlevelek.
Jééé, ez karácsonyfa?
Van, aki nem elégszik meg egy feltűnő dekorációval, inkább az egész karácsonyfát újraértelmezi. Korábban már bemutattunk néhány alternatív megoldást fenyőfára, de azok többsége kifejezetten helytakarékossági vagy praktikussági szempontoknak felelnek meg. Ellentétben az itt látható „karácsonyfákkal”, melyek pont ugyanakkora helyet foglalnak, mint egy igazi tűlevelű, csak épp nem azok.
Képek: pinterest.com
[box title=”Miért állítunk karácsonyfát? ” box_color=”#295927″]Az örökzöldek tisztelete már a germán, a római, az egyiptomi vagy a kelta kultúra hagyományvilágában is ismert volt, olykor örökzöld ág, esetleg koszorú vagy fagyöngy formájában.
Néhány forrás szerint középkori szokás volt, hogy egy fiatal fát vágtak ki, ami az ifjú élet feláldozását jelképezte, hasonlóan Jézushoz, aki fiatalon áldozta fel életét az emberekért. Sok egyéb legenda kötődik a karácsonyfához, például hogy Luther Márton állított gyermekének először karácsonyfát.
Más források szerint a karácsonyfa elődje a karácsonyi piramis volt, ami egy nagy virágcserépbe állított vagy fatönkhöz erősített deszkaszál volt, melyre két-három vékony, felfelé rövidülő deszkadarabot szegeztek keresztbe. A felszegezett deszkák végén gyertyát gyújtottak. A karácsonyi piramis állításának hagyománya Németországból került át, de nem vált hagyománnyá Magyarországon.
A 18. század közepén kezdték Németország egyes helyein az egyszerű karácsonyi piramis dísztelen vázát karácsonyi gallyakkal ékesíteni.
Az első feljegyzés karácsonyfáról Sebastian Brant német írótól származik, Strasbourgból a 15. század végén. Ekkoriban almával, ostyával díszítették. A gyertyás karácsonyfát elsőként 1660-as évekre emlékezve Lisolette pfalzi grófnő említette 1708-ban írt levelében. Bécsben az első karácsonyfát a Berlinből áttelepült Arnstein bankárcsalád házában állították 1814-ben, ami akkoriban olyan furcsa volt, hogy még a titkosrendőrség is jelentést készített róla.
A karácsonyfa-állítás azonban igazából a 20. század elején terjedt el.
És nálunk?
Egy 1554-ből származó történelmi jegyzet alapján Magyarországon karácsonyfának nevezték a földesúrnak karácsonyi adóként beszállított tüzelőt Ám a karácsonyfa-állítás szokása csak a 19. század második felében jelent meg, kezdetben főleg a német ajkú városi lakosság körében.
Az első „magyar” karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz, az első magyarországi óvoda megalapítója és báró Podmaniczky Frigyes evangélikus édesanyja állította, az 1820-as években. Ez a szokás eleinte csak az arisztokrácia körében volt jellemző, de az 1840-es évektől már a módosabb polgároknál is divatba jött. Érdekesség, hogy a reformkorban még minden gyermek külön-külön kapott karácsonyfát, később a lányok és a fiúk együtt kaptak egy külön fát, míg napjainkban egy család egy fát állít.[/box]
Békés, boldog karácsonyt kívánunk minden kedves olvasónknak!
