A hirdi római katolikus templom egy templom romjain épülve szolgálja a városrészben élő híveket. A kitűnő művészek remekeivel díszített templomban korábban négy harang szólt, de vajon mi történt velük?
Pécs legkeletibb városrésze, a már Árpád-korban is népes Hird és területe évszázadok alatt sem néptelenedett el. Hird megélte a török hódítást, fejlődése és gyarapodása azonban csak később, a 18. század vége felé indult meg, amikor német családok érkeztek a Pécs melletti kis faluba, melynek neve egyébként egy egyszerű személynévből eredeztethető: a hír főnévből származik, a hírvivőket hívták így. A németek virágoztatták fel a települést, és többek között első templomát is az ő idejükben emelték.
A település a pécsváradi apátsághoz tartozott, 1750 körül a kihelyezett lelkészsége volt, majd miután II. József megszüntette az apátságot, a pécsi egyházmegye része lett, önálló plébániaként 1801 óta működött, de Zengő utcai plébániaházát már 1800-ban felhúzták (ezt az évtizedek során többször is bővítették, először 1837-ben, majd 1874-ben, majd az 1920-as években).
Egy ellopott kis harang
A plébániatemplomát a középkori Szentháromság-templom romjaiból építették az 1730-as években, a helyrehozott templom egy évszázadon át működött, Hird ma is látogatható és működő klasszicista stílusú templomát ezután építették fel 1839-ben (1875-ben ez a templom egy felújításon esett át).
Érdekesség, hogy a templomnak korábban 4 harangja volt, ma viszont már csak egy van. A harangokat egy bizonyos Walser Ferenc öntötte, az ugyanakkor rejtély, hogy mi lett velük (feltehetően beolvasztották őket az első világháború idején). Azt viszont lehet tudni, hogy a templom tornyából a kis lélekharangot ellopták. Ugyan ez a kis harang nem került elő, de pótolni legalább sikerült: a ma is látható és hallható 60 kilogrammos harangot 1799-ben öntötte egy bizonyos Joseph Fischer.
A híres művészek alkotásaival teli templom
Az évtizedek folyamán mindig csinosítgatták, a ma is látható dombormű-stációkat például Trischler Ferenc pécsi szobrászművész alkotta. A templom – keresztjével együtt 29 méter magas – tornyára a ma is látható óra 1885-ben került és azt is lehet tudni, hogy az óra akkoriban 530 forintba került.
A ’80-as évek tehát a templom fejlődésének évtizede volt: amellett, hogy új padok és ajtók kerültek a templomba, 1886-ban Graits Endre mohácsi templomfestő-művész a templom oldalfalaira megfestette az egyiptomi menekülés, Jézus megkeresztelkedése, a keresztről levett Jézus és a mennybemenő Jézus történeteit. Ha valakinek Graits neve ismerősen cseng, az nem véletlen, hiszen ő volt az, aki többek között a pécsi Irgalmasok templomot, a belvárosi plébániatemplomot, és több baranyai templomot is feldíszített gyönyörű műveivel.
Ekkoriban a hirdi templom mennyezetére négy új olajfestményt készített, melyeken Páduai Szent Antal, Szent Flórián vértanú, Szent Vendel apát és a mennybemenő Szűz Mária látható. Egy évvel később, 1887-ben egy új – a keresztre feszített Jézust ábrázoló – oltárkép is került a templomba, azonban ezt már nem Graits készítette, hanem a hirdi hitközség, a hirdi hívek vették meg. A fejlődés nem állt meg – viszont lassult – az 1900-as években sem: a legfontosabb az 1922-es tetőfelújítás mellett az, hogy a hirdi egyházközség 1913-ban vásárolt orgonát a templomba, az pedig szinte természetes, hogy ezt a hangszert Angster József legendás pécsi orgonaépítő mester készítette.
A templom a mai napig működik, ugyanakkor látott már szebb napokat is, akárcsak Hird, mely 1977-ben lett Pécs városrésze. Akkoriban az ott működő kenderfonógyárnak és a cementgyárnak köszönhetően több ezer hirdinek és pécsinek volt munkája, ma már ez nincs így. A kenderfonó bezárt, a cementüzemben mindössze páran dolgoznak.
