Sok évtizeddel ezelőtt még rendszeresen megemlékeztek róla, mára azonban kiveszett a köztudatból Pécs legendás, talán legközkedveltebb és legnagyobbra tartott rendőrhadnagya, Rónaky Ignác. A jeles férfi, közel négy évtizedig, 1861-től 1900-ig töltötte be tisztjét a város szolgálatában.
Az ifjú szabadságharcos
A legendás Rónaky Ignác 1828-ban született a mai Újpetrén, iskoláit Baján és Pécsett végezte. Diák volt még mikor kitört a 1848-1849-es forradalom és szabadságharc, óriási harci kedvvel indult csatába. Részt vett a váci, isaszegi és nagysallói csatákban és Budavár bevételénél. Olyannyira lelkes volt, hogy hősies kiállásáért a feldunai hadseregben századosi rangot kapott.
A szabadságharc leverése után börtönbe vetették, Galíciában raboskodott két évig, míg József főherceg közbenjárására kegyelmet kapott.
A börtönben töltött két év alatt családjának megküldték levélben a halálhírét is, ők pedig misét is mondattak az „elhunyt” Ignác lelki üdvéért.
Miután szabadult, közvitézként kellett szolgálnia egy gyalogos ezredben. 1859-ben szerelték le, ám időközben Pécs városának szolgálatába állt. A kerületi pénzügyi igazgatóságnál és a telekkönyvi hatóságnál dolgozott.
A feledhetetlen rendőr
1861-ben került a rendőrség kötelékébe, mikor Aidinger János polgármester díjnoknak nevezte ki. Sokat számított, hogy kiválóan írt és beszélt magyarul és németül. Még ebben a hónapban, a város tisztújító gyűlésén elsöprő többséggel szavazták meg rendőrhadnagynak. Ez mutatta, hogy mennyire megszerették a pécsiek Rónaky Ignácot. Rögvest helyet is kapott a városháza egyik termében, ahol lelkiismeretesen végezte feladatait és fáradhatatlanul fogadta a panaszos pécsieket, a szegényeket, az özvegyeket.
Nem csupán irodájában, otthon is gyakran meglátogatták őt, ő pedig mindenkivel szívesen beszélgetett. Így hát nem csoda, hogy újból és újból belé helyezték bizalmukat és megszavazták rendőrhadnagynak.
[su_note note_color=”#63aff4″]Ha már legendás rendőrök: meg kell említeni Leonárd „Leonárdó” Lajost, aki a nyolcvanas-kilencvenes évek ikonikus figurájának számított. Aki sokat járt a Széchenyi téren, biztosan emlékezik a furcsa, keménykezű, rendszerető ám kicsit mulatságos rendőrre, aki saját kis trükkjeivel szúrta ki a szabálytalankodó pécsieket. Az ő alakjáról ITT emlékeztünk meg egy teljes cikkben.[/su_note]
A hagyományőrzés fontos szerepet töltött be az életében. Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc emlékére szervezett megemlékezéseken kulcsszerepet játszott, már csak saját múltjánál fogva is.
Az egész város gyászolta
1900 júliusának elején távozott az élők sorából, egész Pécs gyászolta. A temetési menet az Anna utcai házától egészen a Budai külvárosi temetőig tartott, az összes nagy városi tisztviselő megjelent. Rajtuk kívül a Nemzeti Casino tagjai, a megyei huszárság, önkéntes tűzoltók, még egy Drezdából érkezett koszorú is helyet kapott a halottaskocsin. A Polgári Daloskör énekelt gyászmiséjén. Koporsójára a 48-as harcokban használt fegyvereit, csákóját is elhelyezték.
Forrás: Rónaky Edit: Egy tekintélyes pécsi polgár a 19. századból
