Közösségépítő, kultúraközvetítő és aktív civil munkásságáért tüntették ki az Apáczai Nevelési Központ Általános Művelődési Központjának (ÁMK) igazgatóját. Aidinger János-díjat adományozott az önkormányzat Dombi Erzsébet Líviának,
– Hogyan került a pedagógusi pályára?
– Édesanyám egyedül nevelt, és habár a vendéglátásban dolgozott és engem is erre ösztökélt. Kiskoromtól kezdve sokat olvastam, szerepeltem, magyartanár és pszichológus szerettem volna lenni. Előbbi jegyében telt – és telik most is – az életem. Tanítottam 11 évig egyetemen, általános és középiskolában itt és Keszthelyen is, voltam igazgatóhelyettes, 2013-tól pedig Pécsett vezetem az Apáczai Nevelési Központ önálló intézményeit, amelyek nem kerültek a KLIK-hez.
– Hogyan tekint munkásságára?
– Úgy gondolom, megálltam a helyem nevelőként, pedagógusként, illetve egyfajta katalizátor is voltam a pályán eltöltött negyven év alatt. Elsőrangú feladatomnak tekintettem, hogy az tanulókat összekössem az értékeikkel, amelyek egyénenként változnak. De ezek az erkölcsi, kulturális, művészeti értékek könnyedén kárba veszhetnek és felszín alatt maradhatnak, ha nem szakavatott ember kezébe kerülnek. Kellő, alázat, tanulás és tudás nélkül ez nem megy.
– Mitől lehet egy iskola jó, eredményes?
– Az az iskola jó, ahol félelem nélkül lehet a tudást, az erkölcsös viselkedést, a társadalomban való mozgást elsajátítani, ahol gördülékenyen lehet kommunikálni, nem egyirányú a párbeszéd. Ezért sokat kell tenni. Nagyon nagy baja a mai diákoknak, hogy nehezen tudnak megszólalni, nehezen nyílnak meg, a minket körülvevő világot márpedig csak a szavak segítségével tudjuk leírni. Hiszem, hogy jól gondolkodik mindenki, csak egy megfelelő, hozzáértő pedagógusnak kell megnyitni őket, hadd szárnyaljanak szabadon. Így sokkalta könnyebbé válik az alapkészségek elsajátítása, amiket elmélyítve már egyenes az út a tudásátadásig. Ha otthon nem kapja meg a kellő támogatást, az iskola pótolhatja azt egy kiváló oktatóval.
– Milyen tanácsokat tudna adni egy kezdő tanár számára?
– Egy kezdő tanár számára a legfontosabb az, hogy szeresse a gyerekeket, örömmel menjen be dolgozni minden nap. Édesanyám Kis Szent Teréztől kölcsönzött mottója vezérelt mindig pályám során: „Ha muszáj, akkor szívesen”. Nagyon igaz. Ha már teszem a dolgomat, abból a legjobbat, a legeredményesebbet szeretném kihozni. Ha József Attila költészetét tanítom, a legfontosabb, hogy akarjam, hogy megértse azt a tanuló. Akarjam, hogy megértse az üzenetét, a szellemiségét. Akarjam a jót. Mindig úgy gondoltam, az első órák során meg kell hódítani a tanulókat. Ehhez nagyon tisztában kell lenni a szakma alapjaival, a didaktikával. Nem feltétlenül az élet nagy dolgairól kell tanítani – az embernek tisztában kell lennie önmagával, tudnia kell kezelni a társas kapcsolatokat.
– Rengeteg egyesület és civil szervezet alapítása fűződik a nevéhez.
– Mint neveléssel foglalkozó ember, intézményvezető, rengeteg embert ismerek és sokakkal állok kapcsolatban. Sokféle problémát látok, sok ötletet hallok, és ezek közül sokat felkarolok. Próbálok az élükre állni és húzni őket. Tudvalevő, hogy mindig az elindulás a legnehezebb. Megfogalmazni céljainkat, eszközeinket. Ha beindul a szekér, már sokan csatlakoznak. Szerencsére én kezdeményező típusú vagyok. Büszke vagyok rá, hogy a KÉK (Kertvárosiak az Élhető Kertvárosért) Egyesület alapító tagjai között lehettem.
– Szabadidejét hogyan tölti?
– Szabadidőmet is tanulással töltöm, és ez addig így is lesz, amíg nem érzem, hogy lélekben megöregedtem volna. Folyamatosan vezetői tréningekre járok, rengeteget olvasok és sokat járok színházba. A lényeg, hogy szinten tartsam az ismereteimet ennyi idősen is.
– Kik várják otthon?
– Férjem pályázatírással foglalkozik egy fővárosi cégnél, lányom, Flóra pedig most végez a jogi karon, őt a szellemi társamnak is nevezhetem, sok mindenben támogat!
[su_box title=”Névjegy” style=”glass” box_color=”#f3524c” title_color=”#ffffff”]Dombi Erzsébet Lívia 1953-ban született Keszthelyen. A Szombathelyi Tanárképző Főiskolán végzett magyar nyelv és irodalom szakon 1980-ban. 1985-ben az ELTE-n népművelő szakon is végzett. 2006 és 2007 között kulturális menedzseri képzésben vett részt. A három évtizede, Kertvárosban működő Apáczai Nevelési Központ komplex kulturális intézmény igazgatójaként a közoktatás és köznevelésben végzett eredményes munkájáért, egyedülálló szemléletéért, számos civil egyesületben végzett munkájáért Aidinger János-díjjal tüntette ki a városvezetés. Dombi Erzsébet szakmája mellett tagja a Drámapedagógiai Társaságnak, a Népművelők Egyesületének, a Kulturális Központok Országos Szövetségének. [/su_box]
