Lufiborotválás, csempeszámolás, gusztustalankodás, és humoros csapatépítő játékok jellemzik az egyetemi gólyatáborok kisöccsét, a szecskaavatókat. Körbenéztünk, hogy a pécsi középiskolákban miként zajlik az elsősök beavatása.
Minden tanév kezdetén, szeptember és október környékén tartják a friss középiskolások beilleszkedését segítő beavatási ceremóniákat, amelyek keretén belül a degradálónak tűnő, esetleg kicsit gyomorforgató feladatok mellett sok-sok ötletes, kreatív- és ügyességi próbatételen is túl kell esniük a középsulis újoncoknak. Pécsett az avatók rendje iskolánként változó.
A Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola vezetősége a gólyaavató előtt egy úgynevezett „gólyanapot” szervez, ahol játékos, közvetlen formában ismerkedhetnek meg egymással az új osztályok. A hivatalos avató és az ismerkedőnap között azonban a végzősöké a pálya, akik kedvükre szívathatják az elsősöket, persze józan határok között. Pasku Györgyi, az iskola igazgatóhelyettese lapunknak elmondta, hogy a középiskolás gólyákat ilyenkor minden érhető felületen összefirkálják, megszámoltatják velük az iskola lépcsőit és csempéit.
Pasku azonban hozzátette, hogy kiemelt figyelemmel követik a maszek szecskáztatást, megalázó feladatokra pedig nem kerülhet sor. A hivatalos avatón – ahol az új osztályok tagjai csöveseknek vagy öregasszonyoknak vannak öltözve – akadnak olyan „kissé gusztustalan” feladatok is, mint például a fizikakönyvből történő felolvasás erotikus hanghordozással, vagy a csokiba lyukat nyaló verseny.
A Babits Mihály Gyakorló Gimnázium és Szakközépiskolában az avató egy hétig tart, minden nap a 15 perces szünetben kerül sor a feladatokra, amelyek között olyan kreatív próbatételek is akadnak, mint például a fix szókészletből történő himnuszírás, amely Varga Judit igazgatóhelyettes szerint nagyon vicces eredményekkel szokott zárulni.
A gólyák az avató során a tejszínhabos-májkrémes kenyerek kéz nélküli elfogyasztása mellett azzal a meglepő versenyfeladattal is szembesülnek, hogy kapnak egy-egy tojást, amit a városban ismeretlenekhez becsöngetve meg kell süttetniük. A diákok testének szétfirkálását csak bizonyos keretek között engedik, és nagyon figyelnek az emberi méltóságuk megőrzésére, ugyanakkor az igazgatóhelyettes hozzátette, hogy az idősebb diákok feltehetően találnak alkalmat az önálló akciókra is.
Ezek a maszek akciók pedig néha elég kemények tudnak lenni. Több diákról is hallottunk már, akiket a vécékben pörgettek szédülésig, hogy aztán összeessenek a piszoár előtt, de akadt olyan is, akit bekentek mézzel és madártollakat szórtak rá, vagy említhetnénk olyan szörnyű szecska-sztorikat is, mint például a tejivás hányásig.
A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának nevelési igazgatóhelyettese, Nyisztor Zsolt lapunknak elmondta, hogy a „szecskaavató” kifejezést degradálónak vélik, ezért ők az eseményt „mazsolaavatónak” nevezték el. Ahhoz, hogy a mazsolaosztályokat beavassák, a diákoknak túl kell esniük egy 3 napos nyári „összerázó táboron”, ahol egy versenyprogram keretén belül meg kell tanulniuk minél gyorsabban és szebben sorakozni, és be kell mutatniuk, hogy ki tudja jobban a házirendet. Kevésbé gyakorlati feladat viszont egy lakatfalon elrejtett lakat megtalálása, vagy egy komplett videoklip leforgatása.
A Janus Pannonius Gimnáziumban nincs szecskáztatás, csak egy egynapos, gyorsan lerendezett, osztályon belül zajló avatás történik. A szecskaavatás az új diákok osztályfőnökeinek felelőssége – épp ezért némelyikük nem is vállalja annak lebonyolítását.
Szecskabál természetesen van, amelyen a diákok be is öltöznek öregasszonyoknak és hercegnőknek, de Ritter Attila, az iskola igazgatója lapunknak elmondta, undorítónak találja a beavatás más módjait. Egy iskola ugyanis nem való ilyen dolgokra, mivel ezek az elrettentő, néha frusztráló feladatok csak megijesztik a diákokat, nem pedig a beilleszkedésüket erősíti.