Ha valaha azt hittük, hogy csak a nők tudnak vérig sértődni, és napokig vívni a „hidegháborút” a semmiért, akkor nagyot tévedtünk. Bizonyára sok hölgy tudna érdekes, a férfiak érzékenységét alátámasztó sztorikkal előrukkolni. Megpróbáltuk összeszedni a legmeghökkentőbbeket.
[box title=”Kinga, 24″ box_color=”#e69489″]
Épp diétáztam, amikor sor került az incidensre egy bevásárlóközpontban a barátommal. Rá is felszaladt akkoriban pár kiló – de én sosem szóltam miatta, hiszen nem is zavart igazán. Miközben az ételek között válogattunk, megjegyeztem, hogy lehet hogy ő is jobban tenné, ha hanyagolna egy-két kifejezetten hízlaló ételt, nehogy a harmincas évei végére hatalmas pocakot növesszen. Erre természetesen – akár csak egy nő – azonnal rázendített a „szerinted kövér vagyok?!” hisztire. Azóta akkor sem szólok neki, ha épp az ötödik szelet kenyeret eszi meg a halászléhez.[/box]
[box title=”Lilla, 28″ box_color=”#7bd697″]
Egy szombat esti buliba csak én vittem fényképezőgépet, amit előszeretettel használt mindenki, végeredményképpen pedig tonnaszám születtek jól sikerült és vicces felvételek. Már vasárnap jelzett nekem egy barátom, hogy szívesen venné ha elküldeném neki a képeket, végül megbeszéltük, hogy a hétfői crossfitt edzésre elviszem neki pendrive-on. Sajnálatos módon annyira elhavazódtam, hogy nem tudtam menni edzésre, amit jeleztem is neki időben. Szerdára ott is volt a pendrive, de addigra már annyira megsértődött a srác, hogy amikor a kezébe nyomtam az adathordozót, könnyek között a szememre vetette, hogy hétfőre ígértem neki. Hetekig nem beszéltünk, edzeni is alig tudtunk együtt. [/box]
[box title=”Kata, 27″ box_color=”#c4e293″]
A volt barátom soha sehova nem járt el, nem nagyon voltak barátai. Én viszont aktív éjszakai életet éltem, és sokszor jártam el. Ám ha elmentem otthonról bulizni, akkor mielőtt még a kabátomat felhúztam volna elkezdte a nyafogást, hogy mondjam meg, hogy pontosan mikor jövök haza, meddig maradok, mert addig ő nem tud elaludni. Ezzel szemben mindig el tudott aludni, én pedig abba a hitbe ringattam magam, hogy nagyon félt. Ő azonban csak folyamatosan lelkiismeret furdalást csinált, mint egy vérbeli nő. Ennek tetejébe pedig még az estéimről is rendszeresen kifaggatott.[/box]
[box title=”Rita, 31″ box_color=”#6f92d7″]
Egy ismerős barátom néhány éve jelentkezett hozzám, hogy szeretne franciát tanulni. Akkoriban vállaltam különórákat, és még izgalmasnak is találtam, hogy ismerjük egymást és így tanulhatunk együtt. Jól mentek az órák, ügyesen dolgoztunk együtt amikor az eset megtörtént. Egyik este összefutottunk a városban, és az én baráti társaságom leült az övéhez. Nevettünk, beszélgettünk, amikor a „tanítványom” nagyzolásból franciául szólított meg, mire én készséggel reagáltam, szintén franciául. A kiejtésünk természetesen máshogy hatott, amit ő „megalázó helyesbítésnek” vélt. Vérig sértődött, hogy én társaságban kijavítom őt, és rossz színben tüntetem föl. Azóta nem jár az óráimra, beszélni is alig beszélünk. [/box]
[box title=”Viki, 32″ box_color=”#b78fe5″]
Egy volt barátommal és egy közös fiú haverunkkal sétáltunk Pécs belvárosában, mikor egy kereszteződésben piros lámpa keresztezte az utunkat. Nyár volt, alig jártak autók az utcán, így – bár nem túl szabályosan – a haverunk elindult a zebrán, mondván, hogy minek várakozzunk a zöld jelzésre, ha egyszer úgysem jön semmi. Nem is figyeltem, hogy a barátom nem indult el utánunk, követtem a közös haverunkat. Szóval mi ketten átértünk az út túloldalára, a kedvesem pedig még várt a zöld lámpára. Na, hát nem rögtön, de pár órával később kiderült, hogy a barátom iszonyatosan megsértődött azon, hogy én ahelyett, hogy az ő kezét fogva megvártam volna a szabályos zöld jelzést, elindultam a haverunk utána a „tilosba”. Órákig nem beszélt velem ezért. [/box]
