Nem csak szabad, kell is beszélnünk a kommunista diktatúráról

Idén is megtelt a patacsi Kovács Béla Általános Iskola aulája azokkal az emlékezőkkel, akik a kommunista diktatúra áldozatai, köztük az iskola névadója előtt hajtottak fejet. A már hagyományosan magasztos ünnepségen a diákok is nívós műsorral készültek.

A 20. század derekának egyik legnagyobb kisgazdapárti politikusa volt a pécsi Kovács Béla. 1947. február 25-én a kommunisták elhurcolták, ezzel a hatalom áldozatainak szimbolikus alakjává vált.

Hoppál Péter a megemlékezésen felidézte Kovács Béla alakját, aki már a második világháborúban is szervezkedett a nácik ellen és később sem engedte, hogy idegen hatalmak szabják meg azt, mi is történjék az országban.

– Kovács Béla tudta, hogy a szovjet diktatúra ugyanolyan véres, mint a nyilasoké. Végül őt is közös összefogással, erővel elhurcolták. Holott a története csak csepp a tengerben, ezen keresztül láthatjuk Magyarország sorsát és a rá való emlékezéssel tudatosíthatjuk, milyen országot nem szeretnénk soha többet.

Hoppál szerint a most felnövő generációnak is azon kell minden erejével munkálkodni, hogy ne térjen vissza egy ilyen sötét korszak, amikor bármelyik éjszaka megérkezhetett a ház elé a lefüggönyözött fekete autó, hogy az ajtót betörve elvigyék bármely szerettünket egy ismeretlen helyre, ki tudja mennyi időre.

Páva Zsolt polgármester elmondta, szerinte a kommunizmus legnagyobb bűne az, hogy alapvetően hazugságokra épül, valótlan tények által összehordott szemfényvesztés.

Felidézte a legsötétebb időket, mikor nem volt szabad beszélni semmi gyanúsról, aki óvatlanul vicceket mesélt, az egyik napról a másikra eltűnt, államellenes „izgatás” vádjával elítélték.

– Ma már szabad ezekről a dolgokról beszélni. De nem csak szabad, kell is, az emlékezés kötelességünk, fejet kell hajtanunk mindazok előtt, akik áldozataivá váltak ennek az elnyomó hatalomnak – fogalmazott Páva.

Az ünnepség után a megjelentek közül rengetegen megkoszorúzták az iskola falán található Kovács Béla emléktáblát is.