A rókamanguszta (Cynictis penicillata) véletlenül sem összekeverendő a szintén a mongúzfélék (Herpestidae) családjába tartozó, viszont rá csak kicsit hasonlító szurikátával (Suricata suricatta) – sokan Az oroszlánkirály című klasszikus miatt is összetévesztik őket, ebben ugyanis egy rossz fordításnak köszönhetően Timont kezdetben az elsőbe, míg később már helyesen a második említett fajba sorolják. A pécsi állatkertbe nemrég érkezett 3 hím, amik egyelőre a terrárium átriumában kaptak helyet, de rövidesen kiköltöznek kifutójukba, népes rokonságuk mellé.
A három új lakó a budapesti zooból érkezett Pécsre, hamarosan kétévesek és mindannyian hímek, így sajnos szaporulatra nem mostanában számíthatnak a látogatók. Az aranyos kis állatoknak gondozóik szerint már sikerült beilleszkedniük, sőt, beköltözésük után kicsivel egy zenekar videóklip-forgatását is végignézték és -hallgatták közvetlen közelről – ennek során a kisebb sokkot leszámítva, természetesen nem lett bajuk.
Rendkívül kíváncsiak, gyakran szemlélik két hátsó lábukon állva, mi zajlik körülöttük. Ha pedig éppen nem láthatók, akkor általában valamelyik odúban vagy üregben szunyókálnak. Barátságosak, nem annyira félénkek, bár vérmérsékletük különbözik, így a hármas fogatot egy legbátrabb, egy óvatos és egy visszahúzódó alkotja.
A Dél-Afrikában honos kisemlős tápláléka nagyrészt bogarakból, lárvákból, sáskákból áll, de kisemlősöket, madártojást, kisebb hüllőket, kétéltűeket is elfogyaszt, alkalmanként pedig növényi eredetű élelemmel is kiegészíti a menüt. Farka hegye fehér – a rókáéhoz hasonló, így kapta magyar nevét. Érdekes, hogy mellső lábain öt, a hátsókon viszont csak négy ujj van. A szurikátákhoz hasonlóan gyakran kémlelnek körbe két lábra állva. Súlyuk körülbelül 600 gramm, átlagosan 15 évig élnek.
Ha már ott voltunk, készítettünk néhány életképet, más zoo-lakókról is:
