A babák már az első szavak előtt is kommunikálnak velünk, legfeljebb a szülők nem értik meg a mondandójukat. Hogy hogyan? Hát jelelnek! Sok baba spontán módon kitalál bizonyos jeleket szülei számára, amelyekkel közölheti, hogy „éhes vagyok” vagy „vegyél fel”. Ebben a fajta kommunikációban segít a babajelbeszéd, amit a szülők és a gyermekek is könnyedén megtanulhatnak. Utánajártunk, hogyan működik és mi mindenben segíthet a jelbeszéd.
Nem csak a siket kisbabának hasznos
A babajelbeszéd minden 6 hónapnál idősebb babának ajánlott. Annak ellenére, hogy a siket jelbeszéd eszköztárát tanulhatják meg a gyermekek és a szülők, a jelek nem a szavakat helyettesítik, hanem a beszédfejlődés kialakulása előtt segítik a baba és a felnőttek közötti kommunikációt.
– Azért az amerikai jelnyelvet használjuk, mert Magyarországon sokáig tiltott volt a siket jelnyelv, ezért országunkban nincsen egységes magyar rendszer – mondja Béczi Bernadett pécsi babajelbeszéd-oktató. Hozzáteszi, hogy amíg eredetileg a babajelbeszédet a kicsik spontán jeleire építették, ezt ma már nem tartják túl jó megoldásnak az oktatók, mert abban túl sok az orális jel. Például a vízilovat úgy mutatják, hogy nagyra tátják a szájukat, ami azért problémás, mert nagyon fontos, hogy mindig kimondjuk az adott szót, miközben jelelünk, ugyanis soha nem némán jelelünk. Márpedig ha nagyra nyitom a számat, nem tudom mondani közben, hogy víziló. Ezáltal a jelbeszéd nem késlelteti a beszédfejlődést. Sőt! A kutatások épp az ellenkezőjét bizonyítják. A jelelő babák hamarabb és gazdagabb szókinccsel kezdenek el beszélni.
Minden baba használja
Valamennyi babának van spontán jelrendszere. Ilyen például a felfelé nyújtózkodás, ami azt jelenti, hogy vegyük fel őt, vagy a tapsolás, ami az örömöt jelenti. Vannak olyan kisgyerekek, akiknek azonban sokkal több jelük van. Az ideális babajelnyelvi oktatás ezeket a mozdulatokat nem iktatja ki, hanem tovább fejleszti, hozzátesz még több jelet.
Goldmann-né Fehér Hajnalka pécsi pszichológus szerint a babajelelés nem egy új keletű jelenség. Hiszen akkor is használjuk, ha nem feltétlen akarjuk. Csupán a szülők jelentős része nem figyel rá tudatosan, hanem ösztönösen műveli azt (nem gondoljuk, hogy pl. a pápá, vagy a puszidobás, esetleg éhség esetében a száj nyitása is egyfajta babajel). Vegyük észre, hogy gyermekeink önmaguktól is számtalan jellel próbálják kifejezni azt, ami őket foglalkoztatja. És mi szülők is számtalan jellel kísérjük verbális kommunikációnkat.
Mire jó?
Az elsődleges célja Béczi Bernadett szerint, hogy addig is jól megértsük a babánkat, amíg nem kezd el beszélni. Hiszen rengeteg frusztráció érheti a kicsit azáltal, hogy a szülő nem érti meg, hogy mit szeretne gyermeke. Hozzáteszi, nemcsak a kommunikáció sikertelenségéből fakadó frusztrációt enyhíti, hanem kutatások igazolják, hogy az IQ-ját és a koncentrációs képességeit is növelheti, valamint az idegen nyelvi tanulást is könnyítheti. Azáltal, hogy a baba jelel, három inger éri. Látja magát a tárgyat, hallja a kimondott szót és mutatja az arra vonatkozó jelet.
A pécsi pszichológus elmondja, hogy a módszer segítség lehet a bizonytalanabb szülőknek, akik úgy érzik, hogy mégsem tudják ösztönösen megérteni mindazt, amit a gyermek közölni akar. (Az ösztönösség persze nagyon fontos, de mellette szükség van némi tudatos odafigyelésre, valamint ráhangolódásra is). Hozzáteszi, a szülő örül, hogy egyre egyértelműbben felismeri a gyermek közlési szándékát, és a gyermeknek segítség, hogy még a beszéd előtti korszakban megtanuljon egy módszert érzései, gondolatai kifejezésére. Így lehetősége van gyermeknek és szülőnek is megtapasztalni azt, hogy a szavakkal történő kommunikáció előtt is megértsék egymást.
Goldmann-né Fehér Hajnalka szerint egyedül akkor nem szerencsés a módszer, ha a szülő beleesik egy „teljesítmény-orientált csapdába” és azért szeretné megtanítani a babajelelést, hogy „nehogy valamiről lemaradjon” a gyermeke.
