Visszazökkentek a „dolgos hétköznapokba” a Tanac Néptáncegyüttes tagjai, miután a Fölszállott a páva című televíziós népzene és néptánc vetélkedőnek egészen a döntőjéig ropták tavaly decemberben. Az idén 25 éves együttes ősszel ad nagyszabású gálát Pécsett, addig teszik, amit az elmúlt évtizedekben: táncházat tartanak, baranyai falvakban lépnek föl, mostanában farsangi mulatságokon is szórakoztatják közönségüket.
Tánc és szerelem sokszor párban jár. Szávai Józsefet is egy szívének kedves leány vitte el táncházba, a 70-es évek derekán. Délszláv muzsikára tanulták a lépéseket. Attól kezdve a matematika és fizika világában jártas ifjú nem hiányozhatott egyetlen ilyen programról sem. Hamarosan a Baranya Táncegyüttes tagjai között találta magát.
– Kilenc év után jöttem el tőlük, mert a barátaimmal más felfogásban szerettünk volna együttest csinálni – meséli Szávai József. – Így alakult meg 1988-ban a Tanac. Tagjaink többsége már akkor is a baranyai falvakból származott, így első produkcióként Pécs környéki bosnyák táncokat mutattunk be. Ezekhez az autentikus népviseletek is előkerültek a családi szekrényekből.
– Ezt megelőzően is járt gyűjtőutakra.
– Kezdetben főként magyar és bolgár folklórt gyűjtöttem, egyetemi éveim alatt, nyaranta és telente is útnak eredtünk egy barátommal, s Kalotaszegtől Gyimesig bebarangoltuk Erdélyt magnóval, videóval, fényképezőgéppel. Rengeteg fotót készítettem. E régi, színes diapozitívokat már elkezdtem digitalizálni, egy részük hozzáférhető a közösségi portálokon.
– Miként bővült a repertoárjuk?
– Mindig a szűkebb pátriánkból indultunk ki, elsősorban a magyarországi horvátok táncait, néphagyományait gyűjtöttük és ápoltuk, aztán a határ mentén élőkét egészen Bácskáig, a Dráva menti sokácokét, a balkáni népcsoportok táncait és az egykori Jugoszlávia tagállamaiban fellelhető szerb és szlovén tájegységekét. Dolgoztunk olyan koreográfussal is, aki Bartók zenéjére készített nekünk színpadi produkciót. Büszkén mondhatom, hogy előadásaink a legkisebb hazai falvakban éppoly sikert arattak, mint Budapesten, Zágrábban vagy Washingtonban.
– Jubileumi év az idei.
– Huszonöt évesek leszünk az ősszel. November 23-án a Pécsi Nemzeti Színházban gálaestet adunk, erre már el is kezdtünk készülni. Felkutattuk egykori táncosainkat, s kiderült: a kétszázötvenből körülbelül hatvanan ma is hadra foghatók. Fellépnek majd ők is, így annyit elárulhatok: régi műsorainkból éppúgy ízelítőt adunk, mint vadonatúj produkciónkból. Készülőben van egy fotókkal gazdagon illusztrált könyv is, amely feldolgozza a táncegyüttes történetét, és sok érdekességet is talál majd benne az olvasó, nemcsak az eredményeinket.
– Az 1993-as Ki mit tud?-on harmadik helyezést értek el. Miért jelentkeztek tavaly a Fölszállott a páva vetélkedőre?
– Közkinccsé akartuk tenni ezeket az értékeket, ezeket a hagyományokat. A többszólamú éneklés, a különleges népviseletek és táncformák révén kuriózumnak számít ez a kultúra. Az elődöntőben Pécs környéki bosnyák táncokat, a középdöntőben Dráva menti horvát lakodalmi táncokat adtunk elő, a döntőben pedig a Karácsony idején a bunyevácoknál című koreográfiánkkal szerepeltünk. Nem győztünk, mégis nyertünk. A város és a megye vezetése, valamint intézményei egymillió forintos adománylevéllel ismerték el teljesítményünket, aminek nagyon örülünk. Így biztosítottnak látszik a működésünk, s néhány pár csizmát is tudunk venni idén. Az pedig, hogy Pécs város Kulturális Nagydíját is nekünk ítélték, elmondhatatlan öröm, s újabb megerősítése annak, hogy értékelik a munkánkat, s figyelnek ránk. Minket nagyon sok ember eddig is a szívéből szponzorált. Mindenkinek köszönjük, hogy idáig eljuthattunk.
