Magának is tervezett házat, ekkor szembesült korlátaival. Horváth András építészmérnökkel, a Dél-dunántúli Építész Kamara elnökével beszélgettünk.
– Az Ön által tervezett lakóházak már több alkalommal részesültek különböző rangos szakmai elismerésekben. Egy építész az ilyen megrendelések esetén mennyire tudja feszegetni a határokat?
– Nem feszegetni, hanem megismerni kell a határokat. Néha ezekkel a megrendelő sincs tisztában. Soha nem gondoltam azt, hogy a tervezéskor önmagamat kell megvalósítanom. Mindig abban hittem, ha a feladatnak jól megfelelünk, akkor az látszani fog a teljesítményen. Az első ilyen típusú komoly kihívás a saját otthonom megtervezése volt 1989-ben, hiszen akkor szembesülnöm kellett az objektív nehézségekkel, a saját anyagi korlátaimmal is. A végeredmény nem lehetett annyira rossz, mert az az épület is elnyerte az Év Lakóháza pályázat elismerését. 1999 óta Paks főépítésze vagyok, ahol munkámat nagyon megbecsülik. Tevékeny időszak volt ez, amelynek az utóbbi években már komoly eredményei látszanak a település arculatában.
– Az építészeknek jogszabályok erdejében kell eligazodniuk. Mit tud tenni, mennyire lehet hatékony a Dél-dunántúli Építész Kamara egy ilyen környezetben?
– A szakma gyakorlásának feltételrendszere – a túlbonyolított szabályozási háttér miatt – nagyon kedvezőtlen. Az építészek a kreatív tevékenység helyett az energiájuk nagy részét saját munkájuk menedzselésével, illetve különböző jogszabályok által előírt szakvélemények, nyilatkozatok beszerzésével töltik. A bürokrácia elleni küzdelemben a kamaránk sajnos nem volt túlzottan sikeres. Területünkön, tehát Baranyában és Tolnában azonban születnek országos jelentőségű épületek, amelyek létrejöttében volt és van szerepünk. Sikernek tartom azt a 2006-ban megrendezett városfejlesztési konferenciát is, amelyből később kinőtte magát az ÉVARC (Építészeti és Városarculati Tanács). E rövid életű szervezet egyik legjelentősebb eredménye, hogy tematizálta a Pécs 2010 EKF fejlesztési szándékait és ezzel elindította a minőségi garanciát jelentő tizenkét nyilvános tervpályázatot.
– Mi az a tevékenység, amely szabadidejében kikapcsolódást nyújt, feltöltődést jelent?
– A zenében szinte mindenevő vagyok, az operákat éppúgy szeretem, mint a dzsesszt, vagy klasszikus komolyzene számos remekművét. Utóbbiakat szívesen hallgatom munka közben is. Sokat sportolok, elsősorban a tenisz és a kerékpározás áll közel hozzám. A feleségemnek köszönhetően nagy társasági életet élünk, gyakran járunk színházba, koncertre és moziba. A két unokám nem Pécsett él, de szerencsére gyakran találkozom lányom családjával.
Névjegy:
Horváth András 1956-ban született Pécsett. 1980-ban végzett építészmérnökként a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1980-tól a DTV tervezője, 1988-tól a cég műteremvezetője. 1993-tól a PÉCSITERV Rt. igazgatóhelyettese. 1996-ban Patartics Zoránnal közös építész irodát nyit, amelynek azóta is vezető tervezője, ügyvezetője. 1999-től Paks főépítésze, tevékenységéért 2010-ben az Év Főépítésze címet kapta. Korábban kétszer nyerte el az Év Háza kitüntetést (1989, 1999). Az általa tervezett zengővárkonyi családi ház 2012-ben kapta az Év Háza különdíját.
