Igényes zenekar, színvonalas muzsika, díjmentes belépés, viszonylag kevés nézővel. Az ingyenes kulturális programok nem mindig mozgatják meg az embereket. De vajon hol a probléma? Igénytelenek vagyunk? Nem szeretjük a szépet? Vagy a programkínálattal van baj? Kérdezősködtünk egy kicsit.
Mindenkinek van olyan ismerőse, családtagja, aki szünet nélkül képes panaszkodni arról, hogy ebben a városban nem lehet semmit sem csinálni, alig vannak programok, ami pedig mégis elérhető az drága. Ennek ellenére mégis előfordul, hogy díjmentes vagy olcsó, mégis színvonalas rendezvények félházzal mennek.
Felmerül a kérdés, kiben van a hiba? Hol vannak ilyenkor a panaszkodók, vagy egyáltalán a város kultúrafogyasztói?
Vincze Balázs, a Zsolnay Kulturális Negyed ügyvezetője érdekesen vélekedik a kérdésről. Meglátása szerint a túl sok ingyen rendezvény nem feltétlenül erősíti a kultúrát, sőt egy idő után gyengítheti. A megszokás ugyanis nagy úr, és hamar beköszönt a közöny állapota. Éppen ezért a nemrég kinevezett igazgató szándéka szerint a jövőben a városi rendezvényeknél a tematizálást alkalmazná, úgy gondolja, így az emberek könnyebben megtalálják a nekik való eseményeket.
Hasonló véleményen van Szamosi Szabolcs, a Filharmónia ügyvezető igazgatója is. Szerinte ha magas művészi színvonalú produkciót szerveznek ingyenesen, a közönség olykor nem is tudja milyen értéket lát, ugyanakkor az a közönségréteg, aki fizetne is érte, távol marad. Így fordulhat elő, hogy egy adott program közönsége térítésmentes verzióban akár alatta is marad a fizető nézőszámnak. A Zeneszüret fesztivál egyébként vegyes tapasztalatokkal zárult. A belépődíj nélkül látogatható filmvetítések rendkívül kapósak, a szabadtéri performanszok pedig sikeresek voltak, ugyanakkor az egyik,színvonalas muzsikát játszó zenekar szintén ingyenes koncertjén finoman szólva sem volt telt ház, ugyanakkor számos belépődíjas koncerten pótszékeket kellett beraknunk.
A kultúrafogyasztás egyébként igen izgalmas kutatási terület, Pavluska Valéria a PTE KTK egyetemi docense is sokat foglalkozik a témával. A szakember úgy látja, összetett problémakörről van szó – az egész ott kezdődik, hogy a kultúra iránti igényt kellene kialakítani az emberekben.
– A kultúra nem alapszükséglet, vagyis e téren nem úgy működnek a dolgok, mint ahogy azt megszoktuk a más javaknál. Attól, hogy egy programra olcsó a jegy, az emberek nem vásárolnak belőle sokkal többet, ellentétben az akciós konzervvel – monda Pavluska Valéria.
A szakember szerint sem az ingyenesség a kulcs, más, megnyerő eszközökkel kellene rávenni az embereket, hogy részt vegyenek a programokon. Ha pedig kifejezetten nagy tömegeket akarunk megmozgatni, akkor bizony nem távolodhatunk el túlságosan a közízléstől. Nem egyszerű, de szükségszerű megtalálni a popularitás és a minőség közötti egyensúlyt – vélekedett.
