„Nekünk, a mi nemzedékünknek az maradt, hogy megpróbálunk emlékezni és nyomot hagyni arról, hogy Pécsett egy életerős zsidó közösség élt és él” – hangzott el a pécsi zsinagóga 150. felavatási évfordulóján tartott ünnepi megemlékezésen.
Már a török hódoltság idején is éltek zsidók a városban, de a török kiűzése után csak hosszú idővel és nehéz küzdelmek után tudtak újból letelepedni, mivel 1692 húsvét másnapján Radonay Miklós püspök vezetésével a pécsi polgárok esküt tettek, hogy a város falain belül csak katolikus vallású embert engednek letelepedni. A nehézségek ellenére azonban nőtt a zsidóság lélekszáma Pécsett, idővel és nagy küzdelmek árán pedig igazi imahelyet is építhettek. A Dunántúl legnagyobb zsinagógáját 150 éve, 1869 nyarán avatták fel, az évforduló alkalmából pedig hétfőn tartottak nagyszabású megemlékezést a patinás izraelita templomban.
– Azokra emlékezünk ma, akik generációkon keresztül építették fel a pécsi zsidó közösséget, építették a várost és az országot is. Nekünk, a mi nemzedékünknek az maradt, hogy megpróbálunk emlékezni és nyomot hagyni arról, hogy Pécsett egy életerős zsidó közösség élt és él. Ez az alkalom arról is szól, hogy jelezzük, minél tovább szeretnénk megmaradni ebben a városban – mondta Schönberger András pécsi főrabbi ünnepi beszéde előtt Goldmann Tamás, a Pécsi Zsidó Hitközség elnöke és a Magyar Zsidó Hitközségek Szövetségének alelnöke.
Schönberger András beszédében hangsúlyozta, hogy a zsinagóga 150. avatási évfordulójának ünnepe az öröm napja, hiszen örömteli arra az „öt generációval ezelőtt” Pécsett élő közösségre emlékezni, akik képesek voltak felemelni egy olyan csodálatos épületet, mint amilyen a pécsi zsinagóga.
– Hosszú időbe telt, de végül lett helye a pécsi zsidóságnak. Először egy picinyke szobában találkozott a csekély számú közösség, hogy együtt imádkozzanak és együtt tanuljanak. Nagyon akarták ezt, ahogy, amikor már többen lettek, azt is, hogy legyen zsinagógájuk, legyen a közösségüknek saját háza. Ez az első zsinagóga a Citrom utcában volt, ez már egy létező, megalakult zsidó hitközség zsinagógája volt. Ezután azonban nagyon korán felmerült, hogy egy nagyobbat, egy szebbet kellene építeni. Ez a zsinagóga a város központjában, a Kossuth téren, ennek a vágynak a beteljesült eredménye. Nagyon örülünk, hogy van egy ilyen épületünk, melyet hosszú-hosszú évek során próbáltunk és próbálunk csinosítani. Ehhez azonban kevesen vagyunk, kellene még pár támogató kéz – mondta a főrabbi, utalva arra, hogy a számos közelmúltban történt felújítási munka ellenére a zsinagóga nincs a legjobb állapotban.
Mint mondta, a plafon darabjai hullanak, egy hálóval kell védeni a leeső daraboktól a zsinagógába látogatókat. Megjavításához pedig – fogalmazott a főrabbi – „a közösség ereje kicsiny”.
– Vágyunk arra, hogy a világ zsinagógái élettel telik legyenek, hogy együtt legyünk ezeken a helyeken, hogy együtt imádkozzunk, hogy együtt tudjuk tanulni az ősi tanokat, hogy átadjuk a szentírás tanításait a következő generációknak is. Ez a zsinagógák szerepe. A közösség ereje ezekben a házakban jelenik meg. Pécsett a közösség összefogásából született ez a csodálatos építmény, és még működik is, nem lett múzeummá – mondta a főrabbi.
Schönberger András beszédét követően Róna Tamás, a Mazsihisz Rabbitestületének elnöke tartott a Tóra idézeteire és szerkezetére épülő előadást, továbbá a megemlékezésen Nógrádi Gergely kántor is közreműködött, Gáti Oszkár színművész pedig egy hosszabb részletet olvasott fel Lőw Lipót 19. századi rabbi eredeti beszédéből, ami 1869-ben hangzott el a pécsi zsinagóga ünnepélyes felavatásán.
A szervezők mindemellett készítettek egy kiadványt is a régi és az új beszédekből, valamint azokból az előadásokból, amik az ünnepség délutánján, egy minikonferencián hangzottak el.
